Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)
74 tént átadása okára és körülményeire tényállást meg nem állapított, az ügy jelen állásában érdemben alaposan el nem bírálható, a m. kir. Guria a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 204. §-a értelmében feloldotta és a rendelkező rész értelmében határozott. (Kir. Guria 100/913. 1913 november 21.) 3387. A váltságságtőke öszzegének a törvénytől eltérő és a megváltásra jogosítottnak anyagilag hátrányos megállapítása iránt létrejött egyezség felekre nézve semmis és joghatálynélküli levén, bírói segélyben nem részesülhet és igy Ítélet alapjául nem szolgálhat. A m. kir. Guria Sz. Juon és társai felpereseknek H. Ferenez és társai alperesek ellen zsellérszolgálmány megváltása és jár. iránti perében a felpereseknek és az elsőrendű alperesnek felebbezésnek czímzett felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítéletét feloldotta és ugyanazt a bíróságot tárgyalás tartására, a tényállás tüzetes megállapítására, és ügy a szolgálmányok megválthatóságára, mint a megváltási összeg menynyiségére és ennek fizetési módozataira, valamint a perköltség viselésének kérdésére is kiterjedő új Ítélethozatalára utasította a következő indokolással: A felebbezési bíróságnak az 1896. évi XXV. t.-cz. 16. és 32. §-a, illetőleg a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó Ítéleti tényállása szerint, felperesek és elsőrendű alperes abban állapodtak meg, hogy a mennyiben alperes a szolgálmányok megválthatósági jogot vitássá nem teszi, felperesek az ingatlanoknak 1886—1895. évig terjedő 10 évre eső átlagos becsértékét alperesnek váltságtőke fejében megfizetik, és jelen pert mindkét alsóbiróság e megállapodás alapján bírálta el. A megszüntetett úrbéri kapcsolatból fennmaradt vagy ezekkel rokontermészetű jog- és birtokviszonyok rendezéséről szóló törvények és törvényes rendeletek abból indulva ki, hogy a szolgálmányok megváltása oly módon eszközöltessék, hogy azáltal a szolgálattevő helyzete anyagilag ne súlyosbíttassék, és a volt földesúr is a megváltás folytán vesztett jogokért és birtokokért a szolgálmány értékének megfelelően kárpótoltassék, és ez okból a váltságtőkét a kötelezőleg előírt kulcs szerint rendelték megállapítani.