Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)

4 fi Az alperesnek az eljárási jogszabályok sértésére és ebből folyólag a tényállás megtámadására vonatkozó panaszai alaptalanoknak találtattak. A felebbezési biróság a megtámadott Ítélet indokolása szerint tüzetes és részletes mérlegelése tárgyává tette a kihallgatott tanuk vallomását és a csatolt eredeti kötelezvényre reá irt fizetési feljegyzések tartalmát, valamint az alperesnek az eskü alatti kihallgatásra idézése ellenére az ő meg nem jelenésének a tényállítások valóságára vagy valótlanságára való befolyását (S. E. 99. §-a), az általánosságban és tüzetes megjelölés nélkül felhozott az a panasz tehát, hogy a felebbezési biróság a S. E. 64. §-a ellenére nem vonta szorgos méltatása körébe a perben felvett bizonyítékokat és nem jelölte meg tüzetesen azokat az indokokat, a melyek alapján a tényállást megállapította, merőben alaptalan. Az az alperesi fejtegetés, hogy mit vallót W. Emil tanú és mit vallott meghallgatáskor az elsőrendű felperes és tehát a vallomások alapján milyen tényállást kellett vagy nem kellett volna a bíróságnak megállapítania, tekintetbe nem vehető, mert az, hogy a biróság a vallomások alapján mit fogad, vagy nem fogad el bizonyítottnak, mint a szabad mérlegelés eredménye felülvizsgálat alá nem vonható. Az a fejtegetés pedig, hogy az alperes az eskü alatti kihallgatásra milyen okból nem jelent meg, mint a felebbezési biróság előtt elő nem fordult új tényállítás a S. E. 197. §-a szerint tekintetbe nem vehető. A felebbezési biróság az NB. a. csatolt eredeti kötelezvényre reá irt fizetési feljegyzések tartalmából tényállásként megállapította, hogy ezeknek a részletfizetéseknek teljesítése alkalmával a kamat mindenkor csak azután a tőkemaradvány után számíttatott és fizettetett, a mely tőkemaradvány az első és a többi korábbi tőkerészletek leszámításával fennmaradt, és hogy az 1911 november 12-én történt tőkerészlet és kamatfizetés mint utolsó részlet jegyeztetett fel; R. Nesztor tanú vallomása alapján pedig azt állapította meg a felebbezési biróság, hogy az utolsó részletfizetésnek utolsóként feljegyzése az alperes tudtával történt, a nélkül, hogy ez ellen és az előbbi részletek és kamatok ekkénti fizetése ellen az alperes kifogást tett volna.