Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)
12 tendők, 1912. évi május hó 26. napján az együttélés megszakítására jogos indokul nem szolgálhattak, és az említett különirat 4. pontja pedig tüzetes tényelőadást nem foglalván magában, helyesen járt el a felebbezési bíróság, hogy ezek tekintetében a bizonyításfelvélelt el nem rendelte. A S. E. 197. §-ának idézett rendelkezéséből jogszerűen következik, hogy a felülvizsgálati kérelem rendén előterjesztett és a különirat tartalmával ellenkező tényelőadások tekintetbe nem vehetők. A felülvizsgálati eljárásban a felebbezési bíróságnak Ítéleti tényállása irányadó és e tényállás szerint a házassági együttélést 1912. évi május hó 26-án alperes szakította meg és mit sem bizonyított arra nézve, hogy az együttélés megszakítására felperes elfogadható okot szolgáltatott volna. Ebből kifolyólag, minthogy jogszabály szerint a férj ily körülmények között nejét külön eltartani köteles, nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság, hogy alperesnek ideiglenes nőtartási kötelezettségét megállapította. Alperesnek a tartási összeg mennyiségére vonatkozó panasza is alaptalan, mert a felebbezési bíróság Ítéleti indokolása szerint az elsőbíróság ítéletének vonatkozó indokolását elfogadta és így a tartásdíj megállapításánál a házastársak társadalmi állását és vagyoni viszonyait is tekintetbe vette és alperes nem bizonyította, hogy felperes külön jövedelemmel birna, az a kérdés pedig, hogy a nő eltartására mennyi összeg szükséges, a tényállás keretébe tartozó ténykérdés lévén, alperés nem mutálta ki, hogy a felebbezési bíróság ennek megállapításánál valamely eljárási jogszabályt sértett volna. Végül nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság azzal sem, hogy az ideiglenes nőtartásdíj fizetésének kezdő időpontjául az együttélés megszakításának időpontját állapította meg, mert a férj nejét rendszerint ettől az időponttól kezdődőleg köteles külön eltartani, és ettől az időtől a kereset beadásáig nem telt el oly hosszú idő, hogy a tartásdíjnak erre az időre megállapítása alperesnek anyagi romlását idézné elő. Ezek alapján alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett. (Kir. Guria G. 39/1913. 1913 szeptember hó 20-án.)
