Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIX. kötet 1913,1914 (Budapest, 1915)
9 perbeli költség megfizetésében is elmarasztalta; megváltoztatta, és felperest ezek tekintetében keresetével, és alperest beszámítási kifogásával elutasította ; egyidejűleg az alperes által felperesnek fizetni kötelezett havi 100 K tartásdíj fizetési kezdőidőpontjául 1912. évi július hó 14. napját megállapította és egyebekben alperest felülvizsgálati, valamint felperest csatlakozási kérelmével elutasította és a jelen perben eddig felmerült összes perköltséget peres felek között kölcsönösen megszüntette a következő indokolással: Alperesnek előlerjesztett panaszai részben alaposak. A per adatai szerint a m. kir. Guria 1908. G. 83, 3. sz. a. hozott Ítéletével felperest ideiglenes nőtartásdíj iránti keresetével elutasította, és az 1881. évi LIX. t. cz. 69. §-a 2. pontjára alapított perújítási keresetének 1909. G. 93/3. sz. a. hozott Ítéletével helyt nem adott abból az okból, hogy a perújítás rendén az alapperbeli Ítéleti tényállás meg nem változott. Felperes most a m. kir. Guriának a peres felek között lefolyt házassági bontóperben hozott Ítélete alapján az 1881. évi LIX. t.-cz. 69. §-a 2. pontjára hivatkozással újabb perújítási keresetet adott be, és a felebbezési bíróság Ítéletében a perújítási keresetnek úgy alakilag, mint érdemileg helyt adott. A felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja alakilag téves ; mert az 1881 : LIX. t.-cz. 72. §-a és a m. kir. Guriának 77. sz. a. hozott döntvénye nem hagynak fenn kétséget a tekintetben, hogy az a peresfél, ki az 1881. évi LIX. t.-cz. 69. §-a 2. pontja alapján már perújítást használt, új bizonyítékok alapján a perújítás megengedését újabban nem kérheti, és hogy az idézett 7*2. §. második bekezdésében szabályozott kivétel kizárólag a perújítással élt peres félnek ellenfele javára van megállapítva. A felebbezési bíróság tehát azzal az Ítéleti rendelkezésével, hogy a perújításnak másodszor is helyt adott, és ennek folytán az alapper és az előző perújítás rendén hozott Ítéleteket hatályon kívül helyezte, illetőleg részben hatályában fenntartotta és alperest még az alapper költségeinek megfizetésére kötelezte, a a jelen perre döntő befolyással bíró lényeges eljárási jogszabályt sértvén meg, ítéletének vonatkozó részét megváltoztatni, és az erre irányuló perújítási keresetet elutasítani kellett, és ebből folyólag mi jogi alappal sem bír alperesnek az a kifogása, hogy az alapperbeli alsóbirósági ítéletek alapján felperesnek kifizetett nőtartásdíj összege felperes követelésébe beszámíttassék.