Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

lő Az alperes tartási kötelezettségét már az elsőbiróság megállapította: a mely Ítélet ellen az alperes felebbezéssel nem élt. A tartási kötelezettség tehát ebben a perben már jogerősen megállapíttatván, ennek kérdésére az alperes felülvizsgálati kérelmével többé vissza nem térhet. Ehhez képest a felülvizsgálati kérelemben a jelzett kérdésre vonatkozóan foglalt panaszok egyáltalában nem voltak tekintetbe vehetők. A tartásdíj összegének megállapítása ellen irányuló felülvizsgálati kérelem pedig nem alapos. Az ideiglenes nőtartás iránt indított perekben annak megállapítása, hogy a nő eltartására a fenforgó viszonyok között mily összeg a megfelelő, ténykérdést képez, a mely megállapítás tehát, mint ténykérdésre vonatkozó, felülvizsgálattal sikeresen csak abban az esetben támadható meg, ha a megállapítás jogszabály megsértésével történt. Ez a jelen esetben nem forog fenn és így a tényállás a S. E. 197. §-a értelmében nem volt sikeresen megtámadható. A felebbezési bíróság ugyanis a per összes adatait egymással egybevetve tette mérlegelésének tárgyává s kifejtette, hogy mely bizonyítékok idézték elő ténybeli meggyőződését, úgyszintén azt is, hogy mely bizonyítékokat talált ebből a szempontból nemleges hatással bíró peradatoknak. Ezekhez képest tehát a S. E. 64. §-ában szabályozott jogának és kötelességének a felebbezési bíróság minden irányban megfelelt. Jogszabályt képez ugyanis, hogy az ideiglenes nőtartás a házasfeleknek társadalmi, kereseti és vagyoni viszonyaihoz mérten állapítandó meg. Ezt a jogszabályt pedig a felebbezési bíróság szem előtt tartotta s az előrebocsátott elvnek megfelelőleg mérlegelési körébe vonta az összes peradatokat. Nem ütközött a felebbezési bíróság az 1908. évi XLI. t.-cz. 6. és 9. § aiban kifejezésre jutó szabályokba, mert az a kérdés, hogy a végrehajtás mennyiben rendelhető el, a követelés megítélésénél közömbös. Azt pedig, hogy a felebbezési bíróság az alperes lakbérét és kiküldetési díjait miért tekintette szintén olyan jövedelemnek, a melyre a felperes eltartási igényét alapíthatja s viszont azt, hogy az alperes által vitatott levonások és az alperesnek vitatott egyéb tartási kötelezettségei a jelzett igényt