Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)

104 ez nem jogosította a felpereseket arra, hogy engedély nélkül italt mérjenek; és minthogy ezek szerint a pénzbirságban való elmarasztalásuk az 1899: XXV. t.-cz. által tiltott és ennek 30. §-ába ütköző vétkes cselekményük következménye: a pánzbirság megtérítését alperestől nem követelhetik, a minélfogva a felebbezési bíróság nem sértett meg anyagi jogszabályt azáltal, hogy felpereseket keresetüknek erre vonatkozó részével elutasította. A kereseti követelések közül a 2., 3. és 4. alatti tételekre nézve felperesek az anyagi jogszabály megsértését abban találják, hogy alperes szerződési kötelezettségének a szállodai iparjog megszerzésére nézve sem tett eleget felperesekkel szemben, és így a bérleményt nem adta át azokkal a jogokkal és előnyökkel, a melyekkel a vendéglőt felpereseknek bérbe adta, alperest tehát szerződésszegése alapján kártérítési kötelezettség terheli a felebbezési biróáág a kereset eme tételeire vonatkozó elutasítással felperesek szerint az anyagi jogszabályokat helytelenül alkalmazta. Ez a panasz is alaptalan, mert a 2. alatti tételt illetőleg a felebbezési bíróság Ítéletének a S. E. T. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásában megállapította, hogy azáltal, hogy alperes felpereseknek a szállodai iparjogot nem szerezte meg, felperesek még sem szenvedtek kárt, a mennyiben a vendéglői szobákat engedély hiányában is a bérlet egész tartama alatt kiadták és hasznosították, kár fennforgásának hiányában pedig kártérítés nem követelhető; továbbá mert a 3. alatti tételt illetőleg viszont az a tényállás nyert megállapítást, hogy felperesek elállottak a verandának alperes által kötelezett megépítésétől, s így épen ezen elállás következtében a veranda hiányából származtatott kárt nem követelhetik végül mert a 4. alatti tételt illetőleg az a tényállás állapíttatván meg, hogy a bérleti szerződés szerint alperes nem három hold földet, hanem az udvaron kívül területileg meg nem határozott bizonyos földet volt köteles felpereseknek átadni, és felperesek a hiányzónak állított harmadik hold földet meg sem tudták mutatni : az egy hold nem használhatása miatt támasztott kártérítési követelés ténybeli alapja bizonyítatlan maradt.