Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVIII. kötet 1912,1913 (Budapest, 1914)
101 A m. kir. Guria K. ipar és kereskedelmi bank r. t. felperesnek. W. Mór és társa alperesek elleni 9500 K és jár. iránt indított sommás perében felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: Megjegyeztetik, hogy a felülvizsgálati kérelemben felhozott új tényállítások és az ahhoz ' . alatt csatolt okirat, a melyek az alsóbiróságoknál elő nem fordultak és nem valamely eljárási szabály nem alkalmazása, vagy nem helyes alkalmazása kérdésében hozattak fel, a S. E. 197. §-a értelmében tekintetbe nem vétethettek. Úgyszintén nem vehetők tekintetbe azok a fejtegetések sem, a melyek arra irányulnak, hogy a felebbezési bíróságnak az elsőbíróságnál kihallgatott tanúk vallomása és az ott csatolt levél* valamint az alperesek eskü alatti vallomása alapján milyen tényállást kellett, vagy nem kellett volna megállapítani, mert a bíróság az említett vallomások és levél tartalmát és bizonyító erejét a S. E. G4. §. értelmében szabadon mérlegelni volt hivatva, s mérlegelésének az ítéletben a tényállás tekintetében kifejezett eredménye felül nem vizsgálható. A felebbezési bíróság ítéleti tényállásának megállapításánál a perben kihallgatott összes tanúknak vallomását, valamint a csatolt levél tartalmát és az alperesek eskü alatti vallomását mérlegelése körébe vonta és ezen az alapon tényállásként azt állapította meg. hogy a felperes részvénytársaság vezérigazgatója és képviselője D. Gyula kijelentette, hogy a kezéhez elhelyezett 8232 koronás váltót és a Sz. Mihály alperes által 2000 K-ról kiállított utalványt néhai W. Mórnak kereseti tartozásai fedezésére elfogadja s azt is kijelentette, hogy most már a felperes pénzintézetnek W. Bernát és Sz. Mihály alperesekkel szemben követelése nincs, a mely kijelentéseket, azok tartalmát tekintve, D. Gyula csakis abban a minőségében, mint a felperes pénzintézet vezérigazgatója, ennek nevében tehette, mert annak semmi értelme és czélja nem lett volna, hogy D. Gyula vezérigazgató ilyen tartalmú kijelentéseket csupán mint magánszemély a maga nevében tegyen. A felperes pénzintézet vezérigazgatójának az alperesek készfizetői kötelezettségének megszűnésére alkalmas ilyen tartalmú kijelentései után felesleges volt volna a felebbezési bíróságnak azt kutatnia, hogy a szóbanforgó 8232 K más váltó, a melynek a váltókötelezettek részéről történt beváltását a felperes a
