Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)
07 A felebbezési bíróság ítélete szerint jogerős eldöntést nyert az, hogy a per tárgyává tett ingatlanok a majorsági zsellérség jogi természetével bírnak és felperesek az 1896: XXIV. t.-cz. 2. §-a értelmében az azokat terhelő szolgálmányokat megváltani jogosítva vannak; a peres felek között ellenben vitás az, hogy a váltságösszeg mily alapon áílapíttassék meg. A m. kir. belügyminiszternek a statusquo fentartása érdekében 1870. évi április 24-én 6335. sz. a. kelt és a peres felek között a felebbezési bíróság ítélete szerint egy tekintetben sem vitás döntvényében kimondotta, hogy az 1851. évben kötött megállapodáshoz képest jövőre mindaddig, míg a felperesek és volt földesuraik között fennálló birtokviszony az 1853. évi márczius 2-án kiadott nyiltparancs 19., 20. §-a alapján az illetékes bíróság által véglegesen rendezve nem lesz, felperesek évente 20 gyalognapszámot tenni és 1 frt 5 kr. füstpénzt fizetni kötelesek. Ebből kifolyólag, minthogy a felebbezési bíróság ítélete szerint nem nyert megállapítást, hogy a peres felek között a tartozások értékére nézve valamely más megállapodás létesült volna; és minthogy a peres felek közötti birtokviszony végleges rendezése és ennélfogva a váltságösszeg kiszámításánál irányadó évi tartozás végleges megállapítása is a jelen eljárás keretébe tartozik, következőleg jelen perben mi súlylyal sem bírhat az, hogy a bíróságok vagy közigazgatási hatóságok a nem teljesített tartozások értékének behajtása iránti eljárásban e tartozásokat esetről-esetre mily értékben állapították meg ; és ez alapon nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság, midőn az 1851. évi megállapodás alapul vétele mellett az évi tartozás értékét a maga részéről megállapította. Az 1896: XXV. t.-cz. 5—8. §-a meghatározza azon módozatokat, a melyek szerint a váltságösszeg mennyisége kiszámítandó és ezen specziális törvényintézkedésnél fogva ennek kiszámításánál kizárólag e módozatok alkalmazandók; és az idézett törvény 8. §-a szerint a váltságösszeg megállapításánál az évi tartozásból a faizási és legeltetési használat fejében annyi százalék vonandó le, a hány százalékot teszi ezen jövedelmek értéke a megváltásra jogosítottat illető összes haszonélvezetek értékének; nem sértett ennélfogva jogszabályt a felebbezési bíróság, midőn a váltságösszeg mennyiségének kiszámításánál az utóbb 5*
