Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

2 szerint, a melyet a felebbezési bíróság tényállás gyanánt állapít meg, a haszonbérleti szerződésnek e megszorító rendelkezése alól őket a felperes jogelődének: E. Dániel grófnak teljhatalmú megbízottja: W. István fölmentette azért, mert a gazdasági épületek hiányai amúgy is lehetetlenné tették a szerződés megszabta művelést és részben kárpótlásul ez épületek hiányaiért. A felebbezési bíróság E. Dániel gróf és W. István vallomásaiból ez utóbbinak teljhatalmú megbízott minőségét is tényként állapítva meg, a szóban forgó szerződéses pontot hatályát vesztettnek mondja ki és éppen az alapon utasítja el a felperest a haszonbérleti jogviszony megszüntetése iránt éppen e szerződéses pont megszegése czímén indított keresetével. A felebbezési bíróság azonban eljárási jogszabályt sértett meg, midőn dr. Gs. Dezső tanúvallomását, a mely ugyancsak a perdöntő kérdések lényegére vonatkozik, a S. E. 64. §-ában foglaltak ellenére, megokolás nélkül egyáltalán nem vonta mérlegelésének körébe és midőn az E. gróf és W. István tanuk vallomásaiban előadott tényeket nem részletezve, a felülvizsgálati bíróságot képtelenné tette annak felülbirálatára, vájjon az Ítéletében foglalt tényállás valóban a per összes adatainak méltatásából eredt ténybeli meggyőződésének eredményét tünteti-e föl és vájjon az ebből a tényállásból levont jogi következtetés megfelel-e annak, a mely a per összes adatainak a S. E. 64. §-a értelmében mérlegeléséből állott volna elő. Téves ugyanis a felebbezési bíróságnak az a jogi fölfogása, hogy az a kérdés, vájjon W. István a felperes jogelődének teljhatalmú megbízottja volt-e, ténykérdés. Ez utóbbinak körébe a megbízási jogviszony köréből csak annak megállapítása tartozik, vájjon valaki kapott-e valamely határozott megbízást vagy sem? Ámde az a kérdés, vájjon két fél közt a megbízás jogviszonya egyáltalán és mily mértékben forog fönn, jogkérdés, a mely csakis a minden irányban tisztázott, az ellenbizonyítéknak is megfelelő figyelembevételével a S. E. 64. §-ának szabályához képest megállapított tényállás nyomán dönthető el. Azzal is anyagi és eljárási jogszabályt sértett meg a felebbezési bíróság, hogy nem állapított meg tényállást abban az irányban, vájjon a W. István részéről esetleg történt íölmentés a haszonbérleti szerződés III. pontja alól a bérleti jogviszony egész tartamára, avagy csak 1910-ig szólott-e? Éppen ezért alaposnak