Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

184 ben a kötelezettől csak akkor jogosult követelni, ha ez a termé­szetben való tartás kiszolgáltatását megtagadja, vagy ha annak élvezése a kötelezett tűrhetetlen magaviselete által vált lehetet­lenné; minthogy azonban tényként az is megállapittatott, hogy alperesek a felpereseket nem részesítették oly ellátásban, mely felperesek szükségleteinek és viszonyainak megfelel és hogy al­peresek felperesek ellen becsületsértés miatt bűnügyi feljelentést adtak be és a másodrendű alperes abban az ügyben tartott tár­gyaláson oly ellenséges magatartást tanúsított, mely az eltartási viszony folytatását felperesekre nézve tűrhetetlenné teszi: meg­jegyezve azt, hogy a részitélet lényegileg csak a kötelezettség általában való megállapítására vonatkozik, az anyagi jogszabály­nak megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint az alpereseket a természetben kötelezett ellátás helyett egyenértéke fejében készpénzbeli tartásdíj fizetésére kötelezte. A mi pedig alpereseknek a tartásdíj összegére vonatkozó panaszát illeti, az azért alaptalan; mert az, hogy valamely tar­tási kötelezettségnek minő összegű tartásdíj felel meg, ténykérdés, a felebbezési biróságnak arra vonatkozó döntése tehát csak jog­szabály megsértése esetén támadható meg sikerrel, jogszabály­sértés azonban fenn nem forog, miután a biró a tartásdíj össze­gét saját belátása szerint állapítja meg s e mellett nem tartozik a fél által érvelésül felhozott egyes adatok és számadási tételek tüzetes mérlegelésébe bocsátkozni, illetve minden egyes érvnek elfogadását vagy elvetését indokolni, mivel annak következtében, hogy a tartás iránti perben a vagyoni viszonyok figyelembe veen­dők, ez a per elszámolási viszonyból származó perré nem válik s a bíróság, amennyiben a rendelkezésre álló adatokból a tartásdíj mennyiségét megállapítani képes, nem köteles e részben további bizonyítást elrendelni; a felebbezési bíróság tehát nem sértett jogszabályt azzal, hogy e tekintetben a további bizonyítás fel­vételt mellőzte. Ehhez képest alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel eluta­sítani kellett. (Kir. Curia I. G. 86/1912. 1912 június 19.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom