Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

181 kül azon az alapon utasította el a felperest keresetével, mert nem vonta perbe a hitbizományt, illetve annak gondnokát is. A m. kir. Guria ugyanis úgy találja, hogy a hitbizományi gondnok és esetleg a várományosok perbevonására ennek a peres ügynek az elbirálhatására szükség nincs, mert annak törvényes előfeltételei hiányoznak. Mind a családi hitbizományok iránt 1862 október 9-én 15,742. sz. a. kibocsátott udvari rendelet 17., 27., 41., 42., 44. ^-aiból, mind pedig a hitbizományi ügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában az 1868: LIV. t.-czikkben nyert felhatalmazás alapján 186(.) április 7-én kibocsátotl igazságügyministeri rendelet 8., 10—12., 14., 15., 17. §-aiból kitűnik, bogy a hitbizományi gondnok és esetleg a várományosok meghallgatása minden olyan esetben szükséges, a mikor a hitbizomány fővagyonát, állagát közvetetlenül vagy közvetve érintő kérdésekről van szó, különösen akkor, mikor ez állag csökkentéséről vagy megterheléséről avagy az utód haszonélvezetének korlátozásáról van szó. Ebben a peres ügyben azonban nem forog fönn ez az eset. Itt arról van szó, hogy a felperes az alperessel mint a hitbizomány ez idő szerint való haszonélvezőjével a hitbizományi bíróság jóváhagyásával megkötött, tehát az utódot is kötelező haszonbérleti szerződés XII. pontjából kifolyó jogi igényét akarja érvényesíteni, illetve követeli azoknak az épületeknek a becsértékét, a melyeket a haszonbérleti szerződés idézett pontja értelmében a bérbevett uradalom területén emelt és a mely becsértéknek, a szerződésben körülírt módon és mértékben megtérítésére magát a bérbeadó uradalom a hitbizományi bíróság jóváhagyásával kötelezte. Az alperes pedig nem is e megtérítés követelhetésének jogosságát tette vitássá, hanem csakis a követelés összegét és azzal szemben, azonfelül, viszonkeresetet is támasztott ugyanama haszonbérleti szerződés alapján. Nincsen szó tehát a hitbizomány haszonélvezőjével szemben új jogok vagy kötelezettségek megállapításáról, még kevésbé a hitbizomány állagát bármily szempontból érintő új jogviszony megteremtéséről, hanem csakis egy a hitbizományi bíróság részéről a hitbizomány összes érdekeinek megfontolása után már jóváhagyott haszonbérleti szerződés egyik vitássá tett pontjának eldöntéséről. E végből pedig a hitbizomány gondnokának és várományosának perbevonására éppen olyan kevéssé szükséges, a mint