Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

164 azoknak, a kik a máv. nyugdíjintézetének nem tagjai, keresetképtelenségük esetére meghatározott nyugbért biztosítson. Ezért kötelező a pénztárba való belépés. A most hatályos alapszabályok 15. czikke szerint (a mely csaknem szószerint egyező a korábbi alapszabályok 14. czikkével) legalább tíz éves tagság után kezdődik az igény a nyugbérre, ha a tagot szolgálatképtelenség okából mentik föl a szolgálat alól, de e czikk fönn idézett 2. pontja szerint, e jogosultság bármikor beáll, ha a tag maradó keresetképtelenségét a szolgálat teljesítése közben a tagot ért balesetidézte elő. E kivételnél az általános szabály alól azonban a súlypont azon van, hogy a baleset szolgálata teljesítése közben érte legyen a tagot és szó sincs arról, hogy a balesetnek a tagság idejében kellett bekövetkeznie, föltéve, hogy a korábbi baleset — úgy mint ebben az esetben — nem volt akadálya a nyugbérpénztár tagjai közé fölvételnek és a szolgálat több éven át folytatásának. A döntő szempont itt az, vajon a tagságot megelőzően, de szolgálat teljesítése közben beállott baleset és a tagnak utóbb beállott szolgálatképtelensége közt van-e okozati összefüggés vagy sem ? Ha van: akkor a tagnak később beállott ezt a képtelenségét is úgy kell tekinteni, mint a mely szolgálatban következett be, mert nyilvánvaló, hogy a szolgálat folytatása csak fokozta a szolgálatban szerzett kór súlyosságát, vagy egészen felújította ezt a bajt, már pedig tényként van megállapítva, hogy a felperesnek a szolgálat alól felmentése az 1901. évi balesetnek volt a következése. Mivel pedig az alperes nem is állította, hogy a felperes őt taggá fölvétele idején egészségi állapota dolgában megtévesztette volna, a mit különben egyfelől a hivatalos orvosi vizsgálat, másfelől a felperes szolgálatának folytonossága és az a körülmény is kizárt, hogy a felperes bajáról — a megállapított tényállás szerint — az alkalmazásának helyén működő hivatalos pályaorvos is tudott, mert a csatolt bizonyítványa szerint, a baleset után 1904-ben, öt hívták volt a felperes megvizsgálására és ő állapította meg akkor az eskórt. Ily körülmények közt az alperes alapszabályai 15. czikkének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy a felperes szolgálatképtelensége, ill. maradó keresetképtelensége szolgálata teljesítése közben következett be és hogy ebből a szempontból nem jöhet figyelembe tagsági idejének kezdete, elég, ha a szolgálatképtelenség okából a szolgálat alól fölmentése tagsági ideje alatt történt.