Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

145 vén, leltárba sem voltak foglalhatók; sem pedig a székesfőváros árvaszéke részéről 1908 márczius 18-án a kiskorú felperes, mint haszonbérbeadó érdekében jóváhagyott az a nyilatkozat, a melylyel U. A. a haszonbérleti szerződést az alperesre ruházta volt át és a melynek 3. pontja szerint «az átvétel, illetve átadás leltár mellett fog eszközöltetni*), mert a nem is vitás tényállás szerint a felperes korábbi gyámja a leltár elkészítését meg sem kísérelte, az átadás, illetve átvétel az átruházás alapján leltár nélkül történt, a leltár elkészítését, illetve annak az alperes részéről elfogadását pedig maga a felperes is csak 1910 október, illetve november havában kezdte sürgetni, a bíróság pedig a felperesnek, helyesebben a korábbi gyámnak a leltár felvétele körül tanúsított kérését nem pótolhatja avval, hogy annak megállapításával visszanyúl a szerződéssel meghatározott, de a felperes akkori törvényes képviselője részéről elmulasztott időpontra. De nem sértette meg a felebbezési biróság ezeknek az időpontoknak meg nem jelölésével a felperes érdekét azért sem, mert az alperes elvállalta eredeti haszonbérleti szerződés 11. pontja értelmében a haszonbérlő köteles lévén az épületeket jókarban és tisztán tartani, magamagában az a körülmény, hogy a leltár elkészülte nem esik egybe az épületek átvételének időpontjával, nem lazítja meg az alperesnek szerződéses kötelezettségét és azt, hogy a szóban forgó épületeket a haszonbérlet leteltével a valóságos átvételkor talált állapotban visszaadni tartozik. A mi felperesnek a S. E. 64. §-ára alapított panaszát illeti: ez tárgytalan azért, mert a leltár fogalmának meghatározása jogkérdés lévén, annak a biróság részéről megokolását nem a S. E. 64. §-ának szempontjából kell megbírálni, hanem az 1868: LV. t.-cz. 247. §-ában előírt általános megokoló kötelezettség szempontjából (S. E. 121. §. 6. p.), a melynek pedig a felebbezési biróság teljesen és helyesen eleget tett. A biztosítás megtörténte dolgában fölhozott panasz a felebbezési biróság megállapítása mellett nemcsak alaptalan, de tárgytalan is, mert a biztosítás hatályos, a felperes érdekét megóvja, a korábban esetleg történt mulasztás, különösen pedig a felperes hiányos értesítése a felperesre semmiféle hátránynyal nem járt, ezeken az alapokon tehát a biróság semmitéle végrehajtható vagy jogi következéssel járó határozatot amúgy sem hozhat. A mi végül az alperes késése czímén fölhozott panaszt illeti: Curiaí határozatok. XVII. köt. 10