Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)
129 önkéntesen nyújtott kedvezmény, a mely a munkaadónak nem tetsző magatartása okából, bárha előre megszabott feltételekkel, egyszerűen megvonható, hanem olyan szerzett jog, a melyért az alkalmazott pénzt és munkásságot szolgáltatván, attól csakis a jogok megszűnésére hatályos magánjogi szabályok értelmében fosztható meg. S míg a vonatkozó nyugdíjszabályzat elfogadásával a nyugdíj-igény megszűnésének a magánalkalmazottra egyik hatályos jogalapja lehet a közvetetlen vagy pedig az alperes egyesület alapszabályainak 12. §-ában az a) pont alatt említett önkéntes kilépéssel történő közvetett lemondás: addig sohasem mondhatja ki joghatályosan az efféle nyugdíjszabályzat azt, hogy az annak alávetett, az azzal a szabálylyal megalkotott és fönntartott nyugdíjalaphoz befizetéseikkel járuló egyesületi tagok ezeket a befizetéseket részben vagy egészben elvesztik, csakis abból az okból, mert alkalmazásuk, illetve működésük helyét és jellegét változtatják. Ez az intézkedés ugyanis egyfelől a saját takarékossággal gyűjtött vagyontól önkényes megfosztást jelenti, másfelől pedig azt, hogy a magánalkalmazott helyzetén csakis tetemes anyagi áldozat árán változtathatna, a mit, ha ezt bármely okból — főképen saját és családja jövőjének féltése okából — meg nem hoz, teljesen ki van szolgáltatva a munkaadója részéről egyoldalúan megszabható munkafeltételeknek és így mindenkorra el lehet zárva annak lehetőségétől, hogy helyzetét a neki kinálkozó kedvező alkalommal is megjavítsa, hacsak nem megszerzett nyugdíjigényének föláldozása vagy az e végből fizetett összegek elvesztése árán. Az efféle kényszerhelyzet azonban, a mely az alkalmazott legbensőbb és legérzékenyebb emberi és családi érzéseit érinti, teljesen ellenkezvén a szolgálati és a munkaszerződés dolgában ma általánosan elfogadott fönn vázolt jogi fölfogással, annak támogatására jogi oltalom nem adható és azért az ilyen kényszerhelyzetet megalapító, bárha külső alakjukban egyezményes jellegű megállapodásoknak jogi hatály nem tulajdonítható. Erre az általános jogi fölfogásra vezethető vissza, hogy pl. a magánszolgálatban és az egyes közszolgálatokban alkalmazottak nyugdíjbiztosításáról szóló, 1906 deczember 16-án kelt és ezen a téren úttörő jellegű osztrák törvény is 25. §-ában rendeli, hogy az, a kinek biztosító kötelezettsége kilépés vagy a törvény területi hatályán kivül alkalmazása következtében megszűnt, a fizetett dijaknak kamat nélkül visszatérítését igényelheti. Curiai határozatok. XVII. köt. 9
