Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

98 rendelkezéseibe nem ütközvén, az alhaszonbéiieti szerződés megszüntetésének jogalapjául nem szolgálhat. Felperesek felülvizsgálati kérelmükkel elutasíttatván, azok a S. E. 204. §-a alapján a felmerült felülvizsgálati költségben is marasztalandók voltak. (Kir. Cnria I. G. 255 1911. 191^ január 30.) 3220. Ha a bérbeadó a bérösszeget a felmondást meghaladó időre is elfogadta, a bérlő abban az időben, a melyre a bér meg van fizetve, mindazokat a jogokat érvényesíthette, a melyeket ez és a bérleti jogviszony számára biztosít, annál is inkáb, ha ő ezen időn belül bérlői kötelezettségének is minden irányban eleget tett. A túlmagas vízállás elemi csapásnak tekintendő. A felebbezési bíróság S. Adolf és társát a M. Antal ellen haszonbérletből kimozdítás s jár. iránt indított keresetével, a kir. Guria pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: A felperesnek a marasztalása okából felülvizsgálati kérelmében fölhozott panaszok alap nélkül valók. A megállapított tényállás szerint ugyanis az alperes a bérösszeget megfizette a bérletnek valóságos megszűntéig, a felperes pedig azt a bért az alperestől elfogadta. Ily körülmények közt a félek közt a bérleti szerződés a történt felmondás ellenében hatályában fönnállott mindaddig, míg az alperes a bérlet tárgyát tevő malmot és lakást el nem hagyta, ebből pedig természetszerűen következik, hogy a bérleti jogviszony tartama alatt mind a bérbeadóra, mind a bérlőre azok a jogok és kötelezettségek irányadók, a melyeket a bérleti szerződés és a bérleti jogviszonyt megállapító jogszabályaink meghatároznak, fönnáll tehát a felperesnek kártérítő kötelezettsége is a malomnak mindazokból a hiányaiból és hibáiból is kifolyóan, a melyeket a felebbezési bíróság tényékként megállapított, mert a bérbeadó a bérlőnek olyan tárgyat köteles átadni a bér fejében, a mely rendeltetésének mindenképen és mindenkor kifogástalanul megfelel, a hasz> nálhatóságot gátló akadályokat pedig megszüntetni köteles. Téves tehát a felperesnek az a jogi fölfogása, hogy az alperes 1903