Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)
93 A felebbezési biróság Sz. Antal az özv. V. Jánosné, úgy is mint kiskorú gyermekei gyámjának K. Jánosné és társai ellen majorsági zsellérszolgáltatás meg nem válthatósága iránt indított perében az elsőrendű alperesnek a zsellérszolgáltatás megválthatóságnak kimondása iránt emelt viszonkeresetének elutasítása mellett a keresetnek helyt adott, a kir. Guria pedig elsőrendű alperest felülvizsgálati kérelmével elutasította és a felülvizsgálati eljárási költséget felperes és elsőrendű alperes között kölcsönösen megszüntette a következő indokolással: A felebbezési biróság Ítéletének azt a részét, mely szerint az elsőbiróság Ítéletét részben megváltoztatta és a viszonkereset elutasítása mellett a keresetnek helyt adott és a perköltséget kölcsönösen megszüntette, anyagi és eljárási jogszabálysértés miatt elsőrendű alperes támadja meg felülvizsgálati kérelemmel, azonban az ez irányban felhozott panaszai nem birnak megállható alappal. A felebbezési bíróságnak meg nem támadott és az 1896. évi XXV. t.-cz. 16. §-a és a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállása szerint a per tárgyává tett 10. hr. számú úgynevezett K.-féle belsőségen az 1848. évi január hó 1. napját megelőzően a zsellérnek történt átadásakor ház már létezett 6S ciZ ct földesúré volt; és nem vitás a peres felek között, hogy a kereseti külsőségek a Í0. hr. sz. belsőséghez tartoztak és azzal együtt képeztek egy zsellérségi állományt. Minthogy az 1896 : XXV. t.-cz. 3. és 4. §-ának egybevetéséből felismerhető a törvénynek az a czélzata, hogy megváltás alapján csak az oly birtokviszony rendezésének legyen helye, mely az osztott tulajdon ismérveit határozottan feltünteti, ez pedig fenn nem forog abban az esetben, ha nemcsak az átengedett terület, hanem az azon levő felül építmény, a lakóház is a volt földesúr tulajdona. Ebből kifolyólag minthogy a felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint a per tárgyává tett ingatlanokra nézve peres felek között a tulajdon osztottságának esete fenn nem forgott; és minthogy ebből a tényállásból az idézett törvény 4. §-a 1. pontjára való tekintettel jogszerűen következik az is, hogy a felülépítménynyel átengedett belsőség kizárólag a miatt, hogy alperes, illetőleg annak jogelőde a lakóházat 1848. év után, mint ezt alperes vitatja, saját költségén később újra építtette fel, jogilag át nem változott olyan természetűvé, hogy a birtokos azt