Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

89 3215. A S. E. 167. §-ának abból a rendelkezéséből folyóan, hogy a felebbezési bíróság fel van jogosítva az oly esőiben, midőn az elsőbiróság az alap és mennyiség szerint vitás követelések csupán alapja felett határozott, határozatát az elsőbiróságtól eldöntött kérdésekre szorítsa és az ügyet, a mennyiben szükséges, az elsőbirósághoz visszautasíthassa, nem következik, hogy a felebbezési bíróság azt minden oly ügyben teheti, a hol az alap és a mennyiség feletti döntés különválasztható, hanem az idézett §. oly pereket ért, a melyekben a mennyiség kérdése hosszabb és költséges bizonyításfelvételt igényelne s így czélszerűbb, ha annak foganatosítása előtt az alap jogerős Ítélettel eldöntetik. Tartás iránti perben tehát ilyen visszautasítás helyet nem foglalhat. R. Ernőnének a férje ellen ideiglenes nőtartás iránt indított perében az elsőbiróság felperest keresetével elutasította, a felebbezési bíróság az alperes tartási kötelezettségét kimondotta és az elsőbiróságot a tartás összegére nézve ítélet hozatalára utasította, ellenben a kir. Guria a felebbezési bíróság ítéletét hivatalból feloldotta és a felebbezési bíróságot tárgyalás tartására, a tényállásnak minden irányban szabatos megállapítására és ennek alapján a felmerült perköltség ki által viselésének kérdésére is kiterjedő új ítélet hozatalára utasította a következő indokolással: A S. E. 167. §-a csak az ebben tüzetesen felsorolt két esetben jogosítja fel a felebbezési bíróságot arra, hogy az illető ügyet, a mennyiben szükséges további tárgyalás és Ítélethozatal végett az elsőbirósághoz visszautasíthassa. A törvénynek abból a rendelkezéséből folyóan, hogy ily visszautasításnak akkor van helye, midőn az elsőbiróság az alap és mennyiség szerint vitás követelésnek csupán alapja felett határozott, nem következik, hogy a felebbezési bíróság azt minden oly ügyben teheti, a hol az alap és a mennyiség feletti döntés különválasztható; mert rendszerint minden perben elsősorban a követelés alapja, vagyis az a kérdés döntendő el, vájjon a perbe vitt jog a felperest megilleti-e és csak másodsorban döntendő el a követelés mennyisége és a törvényhozó ezt szem előtt tartva, nem jogosítja fel az alsóbiróságokat arra, hogy az ilynemű per-