Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVII. kötet 1911,1912 (Budapest, 1913)

71 az alperessel fennállott házassági életközösséget megszakította. Ámde a felperes azzal a saját kezével írt beadványnyal, a melyet a földmívelésügyi m. kir. miniszterhez intézett és a melynek elintézését sajátkezű beadványnyal megsürgette, az alperest oly hivatali kötelességek súlyos megsértésével vádolta, a melyek valóságuk esetében alkalmasak lettek volna nemcsak a fegyelmi eljárásnak ellenében megindítására, hanem arra is, hogy őt hivatali pályáján előmenetelében tartósan gátolják. Ezzel az eljárásával pedig, a mely semmiképen sem egyeztethető össze a házasságnak erkölcsi jellegével és a házasfeleknek ebből még a különélés idejére is kiható kölcsönös erkölcsi tartozásával, a mely nemcsak a nemi életre terjed ki, a felperes érdemetlenné tette magát arra, hogy alaptalanul rágalmazott házastársától, a házassági életközösség részéről való megszakításának megokoltsága ellenére, a különválás tartama alatt, bárha csak ideiglenesen, tartást követeljen, mert nyilvánvaló, hogy egyéb ok híján is, a férj feleségének ez egyedüli ténye alapján jogosult lett volna a házassági életközösséget a nő hibájából megszüntetni. (Hasonló értelemben döntött a m. kir. Curia a feleségnek a férj ellenében tett alaptalan bűnvádi feljelentés esetében 1908 június 11. G. 83. sz.*) Ezek szerint a felperes felülvizsgálati kérelme alaptalannak bizonyulván, őt avval elutasítani és mint pervesztest a S. E. 109., 168. és 204. § §-ai értelmében a felülvizsgálati eljárás költségének viselésére kötelezni kellett. (Kir. Curia I. G. 182/1911., 1911 október 31.) 3209. A csődön kívüli megtámadás tekintetében kifejlődött birói gyakorlat által megállapított jogszabályok értelmében a végrehajtást szenvedőnek az ő hitelezőit megkárosító ügyleteinél a birói jogsegély csupán jóhiszemű szerző fél részére tekinthető jogosultnak, következőleg ennek rosszhiszeműsége esetében igényperben a hitelező az igény alapjául szolgáló ügyletnek az ő irányában való hatályosságát kifogás útján megtámadni jogosítva van. * Lásd XIII. kötet 213 lapján.