Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)
54 son sarkal], ebből pedig magától értődőén következik, hogy egyfelől a felperes kereseti jogosultságának, másfelöl az alperes kötelezettségének jogalapját nem a megbízás nélkül való ügyvitel magánjogi szabályaira, hanem az idézett külön jogszabályok rendelkezéseire kell visszavezetni. Ezek a jogszabályok jogosítják fel, de kötelezik is, az állami gyermekmenhelyet arra, hogy a kötelékébe fogadott gyermekek gondozására szükséges és természetüknél fogva hasznos költségeket — feltéve, hogy ezek a gyermek vagyonának jövedelméből ki nem kerülnek — visszakövetelje azoktól, a kik hatályos jogszabályaink értelmében az illető gyermek eltartására kötelezvék. Ezt a visszakövetelést és illetve a költség előleges megfizetésére irányuló ezt az igényt pedig akár perenkivúl egyezség útján érvényesítheti a menhely (gyermekvédelmi szabályzat 21. §. 3. és utolsó bekezdése) akár az ugyaneme szabályzat 25. §. 3. bekezdésében az elhagyottaknak nem nyilvánított gyermekeket illetően megszabott rendelkezés hasonlóságára is, az eltartás kötelezettségének megállapítására illetékes gyámhatóság vagy bíróság jogerős határozatának tartalmához képest. A most idézett jogszabályok azonban, azonfelül a gyermekvédelmi szabályzat 9. §-ának 2-ik bekezdésében kimondott rendelkezés is, a menhelyet megkülönböztetés nélkül, kifejezetten és kizáróan csak ama tartásdíj megtérítésének ill. előlegezésének követelésére jogositván föl, a melyet a gondozásában levő gyermekre valósággal fordít, illetve annyit, a mennyit a m. kir. belügyminiszter a szabályzat 56. §-ához képest tartásdíj fejében megállapít ; nem foghat helyt a felperes felülvizsgálati kérelmében foglalt az az érvelés, hogy a menhely ilyen igényeinek érvényesítésekor sajátképpen a tartási kötelezettség érvényesítésére jogosult személynek, ebben a peres ügyben pedig különösen a házasságon kívül született gyermek anyjának a menhely javára történt törvényes vagy szükségképpen való engedményével állnak szemben, a melynek alapján a menhelyre szállnak át az eltartásra kötelessel szemben érvényesíthető összes igények a maguk egész terjedelmében. A felperesnek ez a jogi álláspontja azért téves és a felebbezésí bíróság annak el nem fogadásával azért nem sértett meg jogszabályt, mivel a menhely a fenn kifejtettek szerint, a kötelékébe fogadott gyermek gondozására a múltban elköltött és a
