Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

15 tartására házon kívül, holott a házassági életközösség megszüntetésére a felperes adott okot — alapos. A megállapított, meg nem támadott, a S. E. 197. §-a értelmében tehát a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint ugyanis, a leiperes az alperest mások jelenlétében is állandóan becsmérelte, «taknyos», «aljas», «gazember» nevekkel illette, folytonosan kidobással fenyegette, a nélkül, hogy — ugyancsak a megállapított tényállás szennt — az alperes erre okot szolgáltatott volna, mert hiszen a kávéházból valamivel elkésett hazajövetel a kora esti órákban és egy tervbe vett sétának e miatt elmulasztása, nem lehet az efféle viselkedésnek az indító oka a feleség részéről. Azt pedig a felebbezési bíróság nem állapította meg fényképpen, hogy az alperes a felperesnek első házasságból született fiával rosszul bánt volna és nem állapította meg azt sem, hogy a felperessel fönnálló házasságból született gyermekével szemben nem tanúsított volna szeretetet és gyöngédséget. Ilyen tényállással szemben téves a felebbezési bíróságnak az a jogi fölfogása, hogy itt apró zsörtölődésekről van szó, a melyeket a házasfeleknek türelemmel és szeretettel el kell viselniök és téved akkor is, a mikor a becsmérlő kifejezések ellenére tovább folytatott házassági együttélésből arra a következtetésre jut, hogy az alperes megbocsátotta a felesége magatartását és hogy ezzel elvesztette a jogi alapot arra, hogy tartási kötelezettségének megtagadásával szakítsa meg a házassági életközösséget. A házasság ugyanis, mint a férfinak és nőnek legbensőbb és a jog tételei által csak szükségképpen és kisegítő gyanánt, inkáb a társadalom külső rendje érdekében szabályozott életviszonya, mindkét házastárs kölcsönös szeretetén és megbecsülésén sarkall. Ez a szeretet elnézőkké teszi őket az egymás emberi gyöngeségeivel szemben és türelemre indítja őket a másik házasfélnek olyan tulajdonságaival szemben is, a melyek nem járnak mindig keserűség és boszuság hiján. A kölcsönös megbecsülés pedig természetszerűen azt hozza magával, hogy a házasfeleknek egymással szemben tanúsított magatartása a családi élet legbensőbb körében is és ha lehet, még fokozott mértékben mások jelenlétében — akár rokonokról vagy ismerősökről van szó — szavakban és tettekben egyaránt nemcsak a házasfelek emberi méltóságának és egyéni értékének legyen megfelelő, hanem kizárjon mindent, a mi a másik félben a megalázás és a szégyen-