Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

9b Végül alaptalan felperesnek az anyagi jogszabály megsértésére alapított panasza is. A felebbezési bíróságnak a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállása szerint ugyanis: az 1909. évi június hó 5. napját már jóval megelőzőleg felperes alperessel szemben hidegen viselkedett, minden ellen kifogása volt, alperest gyermekeik előtt bitang és gazember nevekkel illette, Sz. Mária előtt többször kifejezést adott annak, hogy alperes irányában utálattal viseltetik, a közös hálószobából a cselédszobába költözött, az alperes elől bezárkózott és midőn végre alperes 1909. évi június 5-én hajnalban a szoba kulcsát a felperestől elvenni megkísérelte, felperes ez ellen nem csak ellentallást fejtett ki, hanem lármájával, hogy megakarják gyilkolni, az egész házat felzavarta. Azt. hogy ennél az alkalomnál alperes felperest rugdalta és fojtogatta, vagy egyébként bántalmazta volna, a felebbezési bíróság nem vette bizonyítottnak. Megállapítást nyert továbbá, hogy alperes a konyhapénzt nem a felperesnek, hanem a cselédjüknek adta, ez azonban csak 1909. évi február 1-től, vagyis attól az időtől kezdve történt, a mikor már felperes és alperes között a benső együttélés megszűnt és közöttük a czivódások napirenden voltak. Végül megállapítást nyert, hogy felperes 1909. évi június 17-én távozott el a közös lakásból és hogy felperes mind az eltávozás előtt, mind pedig annakutána S. Aladárral, a ki egyideig a feleknél albérletben lakott, bizalmas viszonyban állott, a mennyiben azon idő alatt, míg felperes az alperessel együtt lakott, többször előfordult, hogy felperes, mialatt férje távol volt, bement S. Aladár szobájába és ott huzamosabb ideig tartózkodott, hogy egy ízben felperes és S. Aladár a konyhának a folyosóra nyíló ajtajában állottak, mialatt felperes a S. Aladár kezével játszadozott, egy ízben pedig esti időben felperes és S. Aladár az utczán együtt mentek, hogy a különélés ideje alatt felperes 1909. évi augusztus 4 én S. Aladárral az utczán találkozván, karonfogva mentek fel a S. melletti szűk úton a várkertbe, a hol esti 7xh óráig időztek, hogy felperes 1909. évi augusztus 6 án 4Va órakor S. Aladárnak a B.-utczában levő lakására ment tel és onnan csak 6Va órakor távozott el. Ily tényállás mellett helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy felperest keresetével elutasította;