Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XVI. kötet 1910,1911 (Budapest, 1912)

86 az eredeti hitelezőnek: L. Andrásnak tulajdonjoga visszaállíttassák ; és végül, hogy ezt a nyilatkozatot a pénzintézet csak annak folytán írta alá, mert a P. Antal jelzett kérelmét tartalmazó levelet a pénzintézetnek egy új, fiatal alkalmazottja intézte el, a ki látva, hogy a pénzintézet követelése befolyt, azt hitte, hogy egyszerű törlési engedélyről van szó és ekkép terjesztette azt az. igazgatóság elé. E tényállásnak azt a részét, hogy L. András az általa engedményezett 11,000 K-ra nézve kielégítést nyert és hogy a V. pénzintézet részére engedményezett ezt a 11,000 K-t az engedményesnek az említett 80 adós fizette ki, alperes felülvizsgálati kérelmében meg nem támadván, az a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálatnál is irányadóul volt elfogadandó. A felebbezési bíróság Ítéleti tényállásának a 3250 K követelésre vonatkozó része pedig, a melyet a felebbezési bíróság a B) alatti okirat és a felperes által az alperes, továbbá özv. L. Andrásné és néhai L. András ismeretlen örökösei ellen zálogjog törlése iránt az a.-i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s fentebb már említett rendes perben kihallgatott S. József és P. Döme tanuk vallomása alapján állapított meg, a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálatnál azért volt irányadóul elfogadandó, mivel alperesnek felülvizsgálati kérelmében e tényállásra vonatkozóan felhozott panasza alaptalannak találtatott, még pedig azért: mert a S. E. 64. §-a rendelkezésénél fogva a felebbezési bíróság ítélkezése és mérlegelése körébe vonhatta a B) alatti ok? iratot és a rendes perben kihallgatott tanuk vallomását; mert a B) alatti okirat, mely az annak tárgyát képező követelés tekintetében a L. András és a V. pénzintézet között fennforgó jogviszonyt szabályozza, nem akadályozhatja felperest abban, hogy tanukkal ne bizonyíthassa, hogy a L. András követelésére nézve ő közötte és felperes, mint a fentemlített 80 adós egyike között milyen megállapodás jött létre. Ily tényállás mellett helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy az alperes által a felperes tulajdonát képező ingatlanra vezetett végrehajtást megszüntette; mert végrehajtás csakis fennálló követelés behajtása végett vezethető, már pedig az van megállapítva, hogy az engedményezés tárgyát képező 11,000 K követelésre nézve mind L. András