Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

45 legének, mert nyilvánvaló, hogy az eladónak nem lehett szándéka a maga tulajdonosi jogainak gyakorlásáról bizonytalan időre lemondani ; már pedig, ha kizáróan a felperes tetszésére bizta volna a letárolás határidejének megszabását, úgy kiszámíthatatlan időn át korlátozva lehetett volna tulajdonában. A szerződéseket úgy kellvén megtartani, a mint azokat a felek megkötötték és mivel a felperes nyilvánvalóan szerződésszegést követett el avval, hogy nem tarolt le a megvett erdőből évenként 15 holdat és hogy nem adott át a tulajdonosnak évenként ugyanennyi letarolt területet : nem panaszkodhatik azért, hogy a tulajdonos szerződéses jogával élve, annyi területtel, mint a mennyit a szerződés értelmében a felperesnek már le kellett volna tarolnia, mint tulajdonával rendelkezett és azt eladta. Éppen ezért a felebbezési bíróság nem sértett meg anyagi jogszabályt, midőn az alpereseknek ezt a jogosultságát a szerződésből kifolyóan megállapította. A mi a felperesnek azt a panaszát illeti, hogy a felebbezési bíróság a valóságnál kisebb területet állapított meg le nem taroltnak és hogy a kártérítés összegét sem állapította meg az elvont haszon mennyiségének megfelelően: ez a panasz azért nem állhat meg, mert a felebbezési bíróság a szakéitők többszörös véleménye alapján állapította meg tényként mindazt a területet,, a melyet a felperes az egész erdő eladásának időpontjában még le nem tarolt volt, mind pedig az eme területen termett fa le nem tarolhatásából eredt kárának mennyiségét, tüzetesen megokolva, hogy miképpen alkotta meg a szakértő véleményekből mindkét irányban a maga ténybeli meggyőződését. Mivel pedig a felebbezési bíróság evvel eleget tett a S. E. 64. és 65. §-aiban előirt megokoló kötelezettségének a per vonatkozó összes adatainak szabályszerű mérlegelésével megállapított tényállása, a S. E. 197. §-a értelmében, nem tárgya a felülvizsgálatnak. A felperes panaszolja továbbá, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabályt sértett meg, midőn az alpereseket csupán részperköltség fizetésére, őt pedig az ismeretlen örökösök részére kirendelt ügygondnok dijainak előlegezésére kötelezte. Ez a panasz is alaptalan. A S. E. 110. §-a értelmében ugyanis a bíróság belátásától függ, vájjon az eset minősége szerint egyik felet az ellenfél összes költségében vagy annak egy részében marasztalja el, ez a belátás pedig, a dolog természeténél fogva, teljesen egyéni és ténybeli meggyőződés eredménye