Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

10 A felebbezési bíróság ítélete szerint nem állapította meg, hogy a B "/. alati szerződés színleges, vagy, hogy azt felperes és végrehajtást szenvedő a hitelezők jogainak kijátszása szempontjából kötötték, hanem azt valódinak fogadta el; következőleg a B./* alatti szerződés feltételei a szerződő felek hitelezőivel szemben is joghatályosak lévén, alperes végrehajtató sem igényelhet több jogot, mint a mennyi a szerződés alapján a végrehajtást szenvedőt megilleti. Ebből folyólag, minthogy a B'/. a. szerződés tartalma szerint a társasági viszony felperes és végrehajtást szenvedő között 1909. évi október 1-én megszűnt; és minthogy végrehajtást szenvedőt a lefoglalt ingók értékének és a bérlemény jövedelmének bizonyos része csak a B7. alatti okiratban meghatározott esetekben illeti meg: felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt adni, és a felebbezési bíróság ítéletének megtámadott részét a jelen határozat rendelkező részében foglalt értelemben megváltoztatni kellett annál is inkáb, mert az elárverelendő ingók vételárának és a zárlat alatti bérlemény jövedelmének megosztásakor végrehajtást szenvedőnek jelzett illetménye megállapítható. A felülvizsgálati eljárási költség kölcsönös megszüntetése a S. E. 204. §-ában leli indokát. (Kir. Guria L G. 170 1909. 1909 október 14.) 2970. Minthogy az erd. tlkvi rdt. 4. §-a értelmében azon igények, melyek a volt úrbéri kapcsolat és az azzal rokon viszonyok tárgyában az 1854. évi június 24-én kibocsátott pátens által szabályoztattak, telekkönyvi felvétel tárgyát nem képezik, ebből jogszerűen következik az: hogy az ingatlanok jogi természetének a felhivott pátens 19. §-án felépült 1896: XXV. t.-cz. szerinti megállapításánál a helyszinelési telekkönyvi felvétel döntő sulylyal nem birhat. Abból, hogy a csatolt árverési jegyzőkönyvek szerint a volt székelyezred parancsnoksága mint volt földesúr a megváltatni kért ingatlanokat 1848 előtt három évről három évre haszonbérbe adta, az 1896: XXV. t.-cz. 1., 2. §-ára tekintettel következik, hogy a felperesek