Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

87 lyére közhitelességű személy közbenjöttével szabályszerű módon való elárvereltetésére feljogosítottnak tekintette. És minthogy a felebbezési bíróság ítéletében nem foglaltatik olyan kijelentés, hogy a fenforgó esetre az 1875: XXXVII. t.-cz. 347., 351. és 352. §-ai rendelkezése alkalmazandó, ennélfogva az e miatti panasz is alaptalan. A pernek azon végeredményéhez képest, hogy a felperes tulnyomólag pernyertes és a felülvizsgálati kérelem túlnyomó nagy részben sikerre vezetett, ellenben az alperes csatlakozási kérelme sikertelen maradt, az alperes volt a S. E. 110., 168. és 204. §. alapján úgy az elsőbirósági, mint a felebbezési és a felülvizsgálati eljárás költségének a felperes javára való megtérítésére kötelezendő. (Kir. Guria I. G. 124/1909. 1909 október 13.) 2968. Az a nő, a ki közjegyzői okiratba foglalt vagyonrendezési egyezségben a kézhez vett készpénzbeli egyenérték ellenében férjével szemben bármi néven nevezhető és bármiféle jogczímre alapítható vagyoni igényről lemondott, ezzel ideiglenes nőtartási igényéről is mondott le s ilynemű tartást férjétől az alapon sem követelhet, hogy vagyoni viszonyai időközben hátrányára megváltoztak. A felebbezési bíróság felperest ideiglenes nőtartás iránti keresetével, a kir. Curia pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással : Az 1894: XXXI. t.-cz. 92. §-a szerint a házastársak a tartásra nézve szabadon egyezkedhetvén, a nő a tartásról le is mondhat és a lemondás jogérvényes, ha az erről szóló okirat az 1886. évi VII. t.-cz. 22. §-ában előirt alakban van kiállítva. Minthogy pedig felperes a bemellékelt és az 1886: VII. t.-cz. 22. §-ában előírt alakban kiállított vagyonrendezési egyezségben a kézhez vett 5000 K ellenében alperessel szemben bármi néven nevezhető és bármiféle jogczímre alapítható vagyonjogi igényről és ekként az ideiglenes nőtartás iránti igényről is lemondott és emez ellenérték fejében feltétlenül történt lemondás