Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)
25 A felebbezési bíróság H. Vilmosné, szül. L. Riza felperest K. és H. czég és társai alperesek ellen indított igénykeresetével, a kir. Curia pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: A felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabály megsértésével állapította meg a tényállást, mert a tanuk vallomását helytelenül értelmezte és azok vallomásából részben mást állapított meg tényállásként, mint a mit az magában foglal. Ez a panasz nem állhat meg. A felebbezési bíróság ugyanis az ítéletében megállapított mindegyik tény mellé állítja azt az indító okot, a mely őt annak megállapítására vezette. Az pedig, hogy az egyes tanuk vallomásaiból, azoknak egymással is egybevetésével és a S. E. 64. §-a értelmében mérlegelésével, mit talált bizonyítottnak és mit nem, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének eredménye a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálatnak nem tárgya. Nem változtat az így megállapított tényállás szabályszerűségén az a panaszolt tény sem, hogy a felülvizsgálati bíróság L. József vallomásával ellentétben állapította meg, hogy a felperes férje előbb 1600, később 2400 koronát kapott apósától — a nevezett L. Józseftől — hozomány fejében, mert maga a felperes férje, kinek vallomását a felülvizsgálati bíróság a felperes panasza következtében megtekintette, a felebbezési bíróság előtt szószerint ily értelemben vallott, a felperes pedig az 1909. évi január hó 12. napján tartott felebbezési tárgyaláson azt adta elő, hogy 3000 koronát érő kelengyét is vitt magával. Ezekből az adatokból és a felperesnek az általa eszközölt vásárlások pénzforrására vonatkozóan a per folyamán tett előadásaiból, ezeknek a S. E. 64. §-a értelmében mérlegelésével a felebbezési bíróság belátásától függött annak megállapítása, hogy melyik tanú vallomásának ad nagyobb hitelt és így nem sértett meg eljárási jogszabályt, midőn a felperes férjének vallomását tekintette ebből a szempontból inkáb hitelt érdemlőnek. Panaszolja továbbá a felperes, hogy a felebbezési bíróság eljárási és anyagi jogszabályt sértett meg, midőn annak ellenére, hogy a malomüzlet czége a felperes nevére volt bejegyezve, hogy a csatolt bizonyítékok szerint az üzlet egész vezetése a felperes nevén és nevében folyt, hogy a házasság alatt szerzett vagyon tekintetében ilyképen ő volt közszerző, a felebbezési bíróság a
