Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)
19 ebben a peres ügyben a felebbezés beadására és a további joglépések megtételére: a nevezett ügyvédet teljes joghatálylyal följogosította arra, hogy az alperes képviseletében az ügyvédi rendtartás biztosította jogkörrel eljárjon. A felebbezési bíróság tehát nem sértett meg sem eljárási, sem anyagi jogszabályt, midőn dr. S. Miklós ügyvédet az alperes szabályszerűen jogosult egyedüli megbízottjának elismerte és midőn ennek az álláspontjának következéseképpen dr. Gy. Gyula ügyvédnek az elnöki tisztéből elmozdított T. Alimpiusz által kiállított meghatalmazáson alapuló képviselő-jogosultságát el nem ismerte Panaszolja továbbá- a felperes, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg, midőn kimondotta, hogy M. volt úrbéreseinek közös birtokossága szervezve nincs. Ez a panasz alaptalan azért, mert a m. kir. közigazgatási bíróságnak fönnemlített Ítélete ezt a jogi tényt jogerősen megállapítja, kimondván, hogy a szóban forgó közös birtokosoknak ügyviteli szabályzatuk még nincs és hogy éppen ezért volt jogosítva a közigazgatási bizottság és korábban annak erdészeti albizottsága az elmozdított elnök helyettesítéséről gondoskodni. De nem állhatna meg a felperesnek evvel kapcsolatos panasza abban az esetben sem, ha az alperes közös birtokosságot nem az 1898. évi XIX. t.-cz. szerint megalakult, hanem egyéb magánjogi társaságnak lehetne tekinteni, mert az 1898. évi XIX. t.-cz.-nek az erdőbirtok védelmére közérdekből alkotott és nyilvánjogi hatályú rendelkezései mellett az alperes közös birtokosság tulajdonát tevő erdőterületnek jogi természete abban az esetben is csak az 1898. évi XIX. t.-cz. alapján lenne elbírálható. Azt is panaszolja a felperes, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg, midőn kimondta, hogy M. volt úrbéresei közös birtokossági közgyűlése az 1898. évi XIX. t.-cz. 30. §-a értelmében sem volt jogosítva a közös erdők állagának elidegenítésére és megterhelésére és hogy az eme tilalom ellenére a felperessel kötött szerződések semmisek. Ezeknek a panaszoknak sincs megállható alapjuk. A felperes ugyanis keresetét egyfelől arra alapítja, hogy az alperes közös birtokosság közgyűlése, az A) alatt csatolt jegyzőkönyv tanúsága szerint azt határozta el, hogy 500,000 koronával megváltja a felperestől azt az 1000 holdas erdőterületet, a me2*
