Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

meg az alperes férj, vagy az alperes feleség (a felperes leánya); rendelkezik a felperes három leánya örökrészének az alperesek által kielégítéséről is, szóval, a felperes valóságban végső intézkedést tesz a • . alattiban említett ingatlanáról, abban egyetemes jogutódaivá az alpereseket teszi, három leányának pedig ezek részéről hagyományok kifizetését hagyja meg. Mivel pedig a megállapított tényállás szerint az alperesek nincsenek az ajándékba adott ingatlan birtokában és ez az ajándékozás azzal sem ment teljesedésbe, hogy az alperesek az ingatlan tulajdonát a maguk javára a telekkönyvben előjegyeztették; mivel ily körülmények közt itt nem olyan ajándékozási ígérettel állunk szemben, a melynek teljesedését az ügyletet kötő felek az ajándékozó halálának időpontjáig fölfüggesztették ; mivel a felperes magát a '/. a. szerződésben arra is kötelezte, hogy az ajándékozott ingatlant elidegeníteni nem fogja, sőt beleegyezésével az ingatlanra az elidegenítés tilalmát vele szemben a telekkönyvbe is bejegyezték: a felebbezési bíróság nem sértett meg anyagi jogszabályt, midőn a "/. a. okiratba foglalt jogügyletet halál esetére való ajándékozásnak minősítette és ennek következtében annak alaki kellékeit az 1S76:XV1. t.-cz. 33. §-a alapján és értelmében bírálta meg. Mivel pedig az 1876:XVI. t.-cz. 6. §-a megkívánja, hogy a tanuk a halál esetére ajándékozó használta nyelvét értsék, de az nem szükséges, hogy az ajándékozásról szerkesztett okirat nyelvét az alkalmazott tanuk mindegyike értse, sőt az id. t.-cz. 4. vj-ának ama rendelkezéséből, hogy az 1. §. b) pontja esetében a tanuk közül legalább kettőnek írni és olvasni kell tudnia, következik, hogy elég, ha az alkalmazott tanuk közül legalább kettő irni és olvasni tud azon a nyelven, a melyen az ajándékozó okiratot szerkesztették, vagyis meg kell érteniök azt, a mit irnak és olvasnak, úgy, hogy annak tartalmát közvetetlen észleletből is képesek megállapítani, (hasonló értelemben döntött a m. kir. Guria, az Írásbeli magán végrendelet tekintetében 1906 deczember 12-én 8065/1905. és 11)08 szeptember 22-én 1643. sz. a.) ; mivel a felebbezési bíróság Ítéletének a peres felek egyező kijelentésén alapuló ténymegállapítása szerint a magyar nyelvű •/. a. okirat nyelvét csak annak szerkesztője és irója : V. J. érti, de sem az ajándékozó, sem a másik három ügyleti tanú magyarul nem tudnak : a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, midőn a */. a. ajándékozási okiratot az 1876:XVI. t.-cz. szorosan magyarázandó