Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

33 az illető kölcsönügyletnél az eredeti adóson kívül még jogilag kötelezettségben állóknak javára nem szolgálhat. Ilyen körülmények között I. és II.-rendű alpereseknek az állott jogában és kötelességében, hogy a 130.480 kor. 64 fillért, az 1907. évi november hó 1-ső napjától kezdődőleg megfelelő járadék fizetéssel, avagy megfelelő felmondás mellett az A) alatti okirat rendelkezéseihez képest elégítsék ki. A mellett a tényállás mellett, hogy a felmondás az 1907. évi november hó 1-ső napjára, tehát arra az időre történt és fogadtatott el, a mikor I. és Il.-rendű alperesek fizetési kötelezettsége kezdetét vette, kétségtelen, hogy az 1907. évi november hó 1. napján többé járadék nem, hanem maga az egész tőke volt fizetendő ; de különösen nem volt fizetendő akkor a járadéknak a kamatra és kezelési költségre eső része sem, mert habár az A) alatti okirat szerint a járadék utólagosan volt fizetendő és így az egyes félévi járadékban az előző félévi kamat és kezelési költség jelentkezett benne foglaltatnak, az által, hogy felperes a tényállás szerint az ötödik, hatodik és hetedik félévi járadékot egész összegében az 1907. évi november hó 1-ső napja előtt megkapta, az ezt a napot megelőző félévi kamat és kezelési költség jogilag kielégítettnek tekintendő. Nem lévén ekként további járadék fizetésnek helye, felperes késedelem esetében csak a törvényes késedelmi kamatot követelheti; mert a 6% kamat és az 1% kötbér csak a járadék után köttetett ki. A tényállás szerint a bélyegilletéket már a letéti pénztár levonásba hozta, ez tehát újból számításba nem vehető. Nem vehető számításba az 50,000 korona kiegészítésére az eredeti adós által fizetni kötelezett 560 korona és ennek kamata már csak azért sem, mert az első tárgyalási jegyzőkönyv szerint felperes keresetét Írásbeli keresetével egyezően adta elő, az Írásbeli keresetlevél szerint pedig felperes ezt az 560 koronát és kamatát kifejezetten nem tette a jelen per tárgyává. Ezek után felperes követelése a jelen per eldöntése szempontjából jogilag a következőképen alakul : Curiai határozatok. XIV. köt. 3