Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

18 Felperes felülvizsgálati kérelme rendén azt panaszolja, hogy jelen per nem a sommás, hanem az úrbéri eljárás szabályai szerint volna elbírálandó. Felperesnek ez a panasza alaptalan ; mert az elsőbiróság Ítélete szerint a peres felek közötti jogviszonyt nem a megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jogviszonynak minősítette, hanem azt állapította meg, hogy a per tárgyává tett ingatlan az 1896. évi XXV. t.-cz. 1 —2. ^-a szerinti jogi természettel bir és a felebbezési bíróságnak Ítélete szerint az elsőbiróság ítélete e tekintetben jogerőre emelkedett; ez a kérdés tehát most már hivatalból felül nem vizsgálható. Az 1896. évi XXV. t.-cz. 16. §-a pedig ezzel kapcsolatban azt írja elő, hogy az ily természetű perekben az eljárásra, a menynyiben a törvény máskép nem intézkedik, az 1893. évi XV11I. törvényczikknek a sommás eljárásra vonatkozó szabályai megfelelően alkalmazandók, következőleg az alsóbiróságoknak panaszolt eljárása törvényes alapon nyugszik. Alperesek felülvizsgálati kérelmük rendén a felebbezési bíróság ítéleti tényállásának és a megváltási összeg mennyiségének helyességét támadják meg és ebbeli panaszuk lényegileg alapos is. A felebbezési bíróság ítélete szerint a váltságösszeg megállapításánál az 1896. évi XXV. t.-cz. 6. i<-a 4-ik pontjára való tekintettel számításba kérte vétetni azt is, hogy felperes a nem vitás 4 '/. alatti szerződés értelmében 48 korona évi készpénzbeli béren felül még egy darab szarvasmarha tartására kötelezte magát és a felebbezési bíróság ítélete szerint a szerződés tartalmából és a tanuk vallomásából nem találta megállapíthatónak, hogy ez a szolgáltatás állandó jellegű és peres felek ezt a készpénzbeli béren felül az ingatlant terhelő tartozásnak kivánták tekinteni. Az okirat tartalma és értelmezése jogkérdés, tehát felülvizsgálat tárgyává tehető és ez az okirat világosan tartalmazza, hogy felperes egy szarvasmarha ápolását vagy felperes szerint tartását is magára vállalta és a felebbezési bíróság ítéletében meg sem jelölte ezzel szemben, hogy a szerződés tartalmával ellentétben álló tényállását, mely tanuk és minő vallomása alapján állapította meg és ezzel az eljárásával a S. E. 64. ^-ában előírt indokolási kötelességét sértette meg. Ennélfogva minthogy egy darab szarvasmarhának akár ápo-