Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

274 tetése iránt indított keresetével azon az alapon utasította el, hogy a házastársak különélése esetében az ideiglenes nőtartás fizetésére jogerős birói ítélettel kötelezett férj oly tényállás alapján, a mely szerint a feleség a különélés ideje és az ideiglenes nőtartás iránti per lefolyta után erkölcstelen életet folytatott és ezáltal az ideiglenes nőtartásra való igénye elenyészett, csak az őt nőtartási díj fizetésére kötelező Ítélet ellen perújítással, de nem az ellene intézett végrehajtás megszüntetése iránti keresettel élhet. Ugyanis az 1881 : LX. t.-cz. 30. §. értelmében minden olyan tény, a mely a követelési jog alapját az anyagi jog szabályai szerint megszüntetni alkalmas és a marasztaló Ítélet után merült fel: a végrehajtási jog megszüntetésére alapul szolgálhat; már pedig az a ténykörülmény, a melyre a felperes az ellene alperes részéről ideiglenes nőtartás végett intézett végrehajtás megszüntetése iránti keresetét fektette, hogy az alperes a házassági hűséget megszegte, bebizonyítás esetében az alperest a tartásdíj igénylésére méltatlanná tette és törvényes okul szolgálhat nemcsak arra, hogy a felperes férj újabb keresettel az őt marasztaló ítélet hatályon kívül helyezését kérhesse, hanem arra is, hogy az ellene intézett végrehajtással szemben ennek megszüntetését végrehajtás megszüntetése iránti keresettel szorgalmazhassa. Minthogy azonban a felebbezési bíróság téves álláspontjánál fogva nem bocsátkozott a tényállásnak abban az irányban megállapításába, hogy az alperes a felperest ideiglenes nőtartásra kötelező ítélet meghozatala óta erkölcstelen életet folytatott, hanem csak is azt jelentette ki, hogy ezt az elsőbiróság tényül megállapította, a nélkül, hogy ezt a ténymegállapítást a felebbezési biróság kifejezetten magáévá tette volna, e miatt az ügy ezúttal érdemileg nem lévén eldönthető, a megtámadott Ítéletet a S. E. 204. §-a alapján fel kellett oldani és a felebbezési bíróságot további eljárásra s új határozat hozatalára utasítani. A felülvizsgálat költsége ezúttal a felek részére csak megállapítandó volt, mert annak s illetőleg az összes költségnek melyik peres fél által viselése kérdése a hozandó új határozatra tartozik. A felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság mellőzte annak a jogszabálynak alkalmazását, a mely szerint az alperes 25 éven át nem volt a tartásra rászorulva és az egyszerre