Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

241 a felebbezés érdemének tárgyalása pedig a perbe érdemileg bocsátkozásnak fogalmát nem meríti ki. Azzal, hogy a mindenkori alperes viszonkeresetet támaszt, nem keletkezik olyan értelemben több per, hogy a S. E. 43. és 45. §§. rendelkezése alkalmazható lenne. Ezeknél fogva az alperesek fentartott viszonkeresetére nézve felperes részéről felülvizsgálati kérelmében felhozott egyéb és ekként tárgytalanná vált panasz mellőzésével, a felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyet kellett adni, arra a viszonkeresetre nézve mindkét alsóbiróság Ítéletét feloldani és az eljárást szintén megszüntetni; egyebekben azonban felperes érdemi panaszainak mellőzésével felperes felülvizsgálati kérelmének helyet adni nem lehetett. Felperes az által, hogy keresetét illetéktelennek kimondott bíróság előtt indította meg, pervesztessé vált és okot szolgáltatott a perben felmerült költségekre, éppen ezért a S. E. 109., 168. és 204. §§. szerint felperest az összes költségben el kellett marasztalni. (Kir. Curia I. G. 66/1909. 1909 május 12.) 2932. Bírói gyakorlat szerint a törvénytelen gyermeknek vélelmezett nemzője a gyermek részére ennek elfogadott keresetképességi időpontja után is kötelezhető annak további tartására, ha a gyermek oly betegségben szenved, melynél fogva munka- és keresetképtelensége a keresetképesség tekintetében elfogadott életkor elérte után is fennáll. Annak a bizonyítása, hogy a gyermek kereseti joga munka és keresetképességének beálltával megszűnt, az alperest térbeli. (Erd. e.) A felebbezési bíróság alperest havi 50 K gyermektartási díjban marasztalta, a kir. Curia pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: Curiai határozatok. XIV. köt. 16