Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

196 és «megfelelő» kitétel a dohányszárító pajta szempontjából egyáltalában minő, nevezetesen valamely különleges körülménynyel, esetleg éppen az okszerű, vagy különleges gazdálkodással van vonatkozásban, sőt világosan ki van fejezve, hogy a dohánytermelésbérlők külön lövedelmi forrását képezvén, az azzal járó mindennemű költségek csak őket terhelik, alperes csak a fent idézett szavakkal körülirt épületeket fogja saját költségén építtetni, ellenben más czímen és terjedelemben semminemű építkezési kötelezettséget nem vállal és minden ebbeli beruházásról a bérlők saját költségükön, kizárva az uradalom minden hozzájárulását, kötelesek gondoskodni; ezek szerint léhát maga a D) a. okirat világosan mutatja, hogy a felek számba vették azt is, hogy a dohánytermelés czéljából az alperes által felépíttetni kötelezetteken kívül egyéb építkezéseknek esete is felmerülhet, azonban az utóbbiaknak költségét kifejezetten felperesekre hárították. Ilyen körülmények között a D) a. okirat kellő határozottsággal fejezi ki a feleknek valódi egységes akaratát az iránt, hogy alperes csak olyan űrtartalmú dohányszárító pajtát kötelesfelépíttetni, a minő a vonatkozó dohányjövedéki szabályokban elő van írva; következésképen alperes nagyobb űrtartalmú dohányszárító pajta felépíttetésére a D) a. okirattal magát le sem kötelezte ; a fent kifejtettek szerint pedig alperes nagyobb űrtartalmú dohányszárítö pajtát önként felépíttetett, ezzel tehát szerződési kötelezettségének eleget tett. Ezeknél fogva a felebbezési bíróság Ítéletének e részben megváltoztatásával felpereseket azzal a kereseti kérelmükkel, hogy alperes B—on még egy, vagy több, összesen azonban 20790 köbméter űrtartalmú dohányszárító pajta, vagy pajták építtetésére köteleztessék, el kellett utasítani, és minthogy ekként a per végeredményéhez képest mindkét fél részben nyertes és részben vesztes lett, a S. E. 110., 168. és 204. §§. szerint az összesköltséget a felek között kölcsönösen megszüntetni. (Kir. Curia I. G. 30/1909. 1909 április 20.)