Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

«90 lakáskiürítés iránti ügyekben követendő eljárás tárgyában kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet, a midőn szabályozza e rendelet 1., valamint 7. és 8. §-aiban körülirott kellékeknek megfelelő felmondás alapján folyamatba tett eljárást, ugyanakkor a 17. §. első bekezdésének második felében azt is meghatározza, hogy az idézett rendeletnek 5. és 12—15. §-ai megfelelően alkalmazandók akkor is, ha a felmondás magánúton, avagy közjegyzői úton is, de nem a rendelet 7. és 8. §-ainak megfelelően történt és az ily felmondás érvényességének, avagy érvénytelenségének kimondása iránt indíttatik kereset. Ezeknek a most idézett §-oknak alkalmazása az ily tárgyú perekben nem függ attól, hogy a fél kijelentette-e, avagy nem, hogy perében az idézett rendelet szabályait kívánja alkalmazni, mivel ez a kijelentés az idézett 17. §. első bekezdésének első része szerint csak oly perekben foglalhat helyet, melyekben a fél keresetét a bérleti idő alapján vagy magánúton, vagy a 7. §. esetén kívül közjegyző útján történt felmondás alapján közvetlenül a bérlet tárgyának visszavétele iránt indítja, jelenleg azonban nem ez az eset forog fenn, hanem felperes a közjegyző utján a 7. §. esetén kívül az 1909. évi május hó 1-ére történt felmondást kívánja érvényesnek itéletileg kimondani, erre a perre tehát az idézett rendelet 5., 12—15. §-aiban foglalt különös szabályok nyervén alkalmazást, a 14. §. értelmében az elsőbiróság Ítélete ellen a S. E. 209—213. §-aiban szabályozott felülvizsgálatnak a kir. törvényszékhez van helye, melynek alapján a törvényszék végérvényesen határozván, a további felülvizsgálat a törvényszék mint felülvizsgálati bíróság határozata ellen ki van zárva. Az idézett szabályok alkalmazásának kérdésénél nincs befolyással az, hogy felperes keresetében a felmondás érvényességének megállapítása mellett egyúttal az iránt is terjesztett elő kérelmet, hogy az elsőrendű alperes a bérlet tárgyának 1909. évi május hó 1-én leendő elhagyására végrehajtás terhével köteleztessék, mert az a kérdés, hogy az elsőrendű alperes köteles-e a felmondási határidőnek eltelte után a helyiségeket visszabocsátani, kizárólag a felmondás érvényességének megállapításától van feltételezve; a keresetnek erre irányuló alaptermészetét nem változtatja meg az, hogy ehhez a kiürítés iránti kereset van csatolva; ily kérelem a felmondás érvényességének megállapítása iránti keresettel egybe sem kapcsolható. (Hasonló értelemben határozott