Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

szőlőingatlanából egy rész az illető vasút czéljaira véglegesen elvétetett és elfoglaltatott, ez által az elfoglalt részen volt gyümölcsfák, díszcserjék és szőlőtőkék elpusztíttattak; ezekre alapítottan pedig felperes keresetét az illető gyümölcsfák, díszcserjék és szőlőtőkék iránt kártérítésre, és a függő termés megfizetésére irányította. A felebbezési bíróság felperest a függő termésre irányult keresetével elutasította és felperes a felebbezési bíróság ítéletét meg nem támadta; ehhez képest a felülvizsgálati eljárásban döntés tárgyául csak a gyümölcsfák, díszcserjék és szőlőtőkék iránt kártérítés és a költség viselése jelentkezik. Az alsóbirósági ítéletekben foglalt ügyállás szerint a felek között nem vitás az. hogy az illető vasút építéséhez szükséges ingatlan területek kisajátílás jogán vétettek igénybe, és hogy a kisajátítási eljárás keresztülvitele legfeljebb halasztatott, azonban nem mellőztetett. Az 1881 : XLI. t.-cz. 43. §-a szerint a kisajátítás alá jutott ingatlan iránt a kártalanítási eljárásra az a kir. törvényszék illetékes, a mely a kisajátítandó ingatlannak bírtokbiróságát képezi; erre az eljárásra pedig az idézett törvényczikk későbbi szakaszaiban különleges szabályok is vannak előírva, a melyeknek részben az a nyilvánvaló czélja, hogy kellő oltalomban részesíttessenek mindazok, a kiknek érdeke a telekkönyvi állapothoz képest avagy egyébként a kisajátítandó illető ingatlanhoz fűződik. Ezek szerint kétségtelen, hogy kivételével annak az esetnek, a mikor a kisajátítási eljárás teljesen mellőztetik, a kisajátítás alá jutott ingatlanért a kártalanítási eljárás külön ügybirósághoz és különleges eljárásra akként tartozik, hogy attól eltérésnek helye nincs. Mindkét alsóbiróság az illető gyümölcsfák, díszcserjék és szőlőtőkék iránt a kártérítés felett az idézett törvényczikk 24. §-a alapján tartotta magát illetékesnek; ez azonban nyilván téves. Abból ugyanis, hogy az a felperesi ingatlan, a miből a kisajátítás történik, szőlő, és az alsóbirósági Ítéletekben foglalt ügyállás szerint nyárilakkal is van ellátva, a dolog természeténél fogva következik, hogy az az ingatlan a maga egészében nyaralóul is szolgáló szőlő, tehát különleges művelési ág alatt állandóan tartott ingatlan, a minek ezt a különleges művelési ági voltát lényegileg éppen az ott levő gyümölcsfák, díszcserjék és szőlő-