Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

Nem mellőzte egyébként a felebbezési bíróság az 0. P. T. 885. §-a rendelkezését sem, mert a 2*/. alatti előleges szerződést a benne kifejezett jogok és kötelezettségek megállapítására alkalmasnak minősítette. A fennálló birói gyakorlat szerint pedig a nem a kereskedelmi ügyletek iránt kötött szerződésekről kiállított okiratoknál sincs a szerződő fél elzárva attól, hogy bizonyíthassa azt, hogy az okirat tartalma nem foglalja magában a szerződő feleknek teljes és kimerítő akaratát, a mely esetben az 0. P. T. 887. §-a alkalmazható még akkor sem lévén, ha az ügylet kereskedelmi ügyletnek nem volna minősíthető, a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy az idézett §. rendelkezését nem alkalmazta. Hasonlóképen alaptalannak találtatott a felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság a kártérítésre vonatkozó anyagi jogszabályokat helytelenül alkalmazta, a mikor az alperes kártérítési kötelezettségét meg nem állapította. A 27. alatti szerződési okirat 1. és 5. pontjai szerint a vétel tárgyát képezte a felperesnek nyomdaüzlete a benne levő gépekkel, betűállványokkal s összes felszereléseivel, az üzlethez tartozó minden feltalálható ingósággal, továbbá a K. czímű lapnak tulajdonjoga; e mellett pedig a felperes átengedte a nyomdaüzletnek a vármegyével kötött vállalati szerződését. A felebbezési biróság tényállásként azt állapította meg, hogy a peres felek közt a szerződés létrejötte alkalmával az is megállapodás lárgyát képezte, hogy a felperes kieszközli (elintézi) a vármegyénél azt, hogy a vevő alperes a K. lap átvételével megkapja a lapnak a vármegye részéről nyújtott azt a támogatását (subventióját) is, a mely abból állott, hogy a vármegye 117 községe és 1 rendezett tanácsú városa kötelezve volt a lap megrendelésére, a mi 118 előfizetőt jelentett. Megállapította továbbá a felebbezési biróság azt is, hogy a felperes nem volt képes kieszközölni azt, hogy a K. czímű lap megrendelése a vármegye községeire nézve kötelező legyen, mert a vármegyei törvényhatósági bizottság fentartotta 1907 október 15-én meghozott azt a határozatát, a melyben kimondotta, hogy a K. czímű lap megrendelése a községekre nézve nem kötelező, s csupán azt engedi meg, hogy a községek pénztáruk terhére a lapot önszántukból megrendelhessék.