Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)
148 alapon, hogy őt erre a gyámhatóság az érdekelt kiskorúak és gondnokoltak nevében megbízta, a jelen perbe helyt foghatóan be sem avatkozhatott volna. Azonban az 1898 : XIX. t.-cz. 31. §-a szerint az, hogy a rendkívüli használatból befolyó jövedelem mire fordittassék, nem függ a közös birtokosok gyűlésének határozatától, hanem e felett az idézett törvényszakasz szerint ennek keretén belül a földmívelésügyi minister önállóan rendelkezik, nevezetesen a minister elrendelheti azt is, hogy az a jövedelem ingatlan birtok vásárlására fordittassék; a földmívelésügyi minister ebbeli határozatai ellen pedig az idézett törvény 54. §-a szerint csupán a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. A törvénynek most idézett rendelkezéséből a dolog természeténél fogva jogszerűen következik, hogy ahhoz, hogy a rendkívüli használatból befolyt jövedelemből ingatlan hatályosan vásásoltathassék, nem elégséges az, hogy ezt a földmívelésügyi minister elvileg, mint ez jelenleg 55,254/1907. sz. rendeletében is történt, megengedje, hanem szükséges az is, hogy a földmívelésügyi minister elfogadja a vásárlásra lekötni kivánt vételárt és arra vonatkozó összes lényeges kikötéseket, mint a melyek nyilvánvalóan érintik azt a különleges köz- és magánérdeket, a mi az ilyen vásárláshoz az idézett törvény rendelkezéseihez képest fűződik, vagyis az szükséges, hogy elsősorban a földmívelésügyi minister a vásárlásra vonatkozó szerződést legalább utólag a maga egészében jóváhagyja; ez pedig a jelen esetben a fenn kifejtettek szerint meg nem történt, és így a keresetlevélhez csatolt szerződés ez idő szerint hatályos nem lévén, felperesek annak alapján teljesítést nem is követelhetnek. Ezek szerint a földmívelésügyi ministert a közös birtokosok gyűlésének illető határozatába, az ennek alapján megkötött szerződés hatályába és teljesíthetésébe erre irányuló panasz nélkül is a beleszólási jog a fenn kifejtett terjedelemben hivatalból megilleti; és így a földmívelésügyi minister, az erre hivatott közege által a jelen perbe, a minek érdeme nyilván az ő jogkörébe eső kérdések előzetes eldöntésétől függ, beavatkozhatott volna, tehát belátásához képest intézkedhetett akként, a miként 26,996/1908. és 95,536/1908. számú rendeletei szerint intézkedett; azonban ezekre a rendeletekre való tekintettel a fenn kifejtettekhez képest dr. P. Illés tiszti ügyész a jelen perbe köz-