Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

53 eladni akarnák, ezen eladás megengedtetik nekik, az elsőbbséget azonban a magas uraság a maga részére tartja fenn. A mostanig fizetett 45 frt díjat vagy bért tartozik ő vagy utódai továbbra is a magas uraságnak évenkint fizetni; 5. ha a szerződő ezen malmon kívül használat czéljából rétet vagy szántót kívánna, az a magas uraság részéről kellő bér ellenében bejelentés mellett átengedtetik és azért 6. miután fennevezett molnármester 56 mérő elvetésére való telket elfoglalt és több éven át használt a nélkül, hogy bárminemű díjat fizetett volna utána, köteles nevezett molnár mai naptól kezdve minden évben minden mérő után 1 frt 56 krt, a malomért járó 45 frt béren felül és evvel együtt 101 frtot javadalmunk pénztárába beszolgáltatni. E szerint tehát a malomhely a többi külsőséggel együtt lényegileg külön kikötés nélkül egy átalányösszegű bér fizetése mellett és a külsőségek a malomhely kiegészítőrészeképen lettek felperes jogelődének átengedve, a miből jogilag az következik, hogy az összes ingatlanoknak jogi természete ugyanegy alapon döntendő el. Abból a szerződési kikötésből pedig, hogy a magas uraság a malmot megváltani jogosult, minden kétséget kizárólag jogszerűen az következik, hogy a felperes jogelőde részére használatul átengedett ingatlanok állagának mindenkori tulajdonosa azt az ingatlan területet, a melyen a malom fölépítve lett, az ahhoz tartozó többi ingatlannal együtt, tetszése szerint ugyan, azonban a malom és az ennek üzeméhez szükséges többi felépítmény becsértékének megtérítése mellett a haszonvevőtől bármikor visszaveheti. Ebből folyólag, minthogy a felebbezési bíróság Ítélete szerint a peres felek között nem vitás, hogy a keresetben megjelölt ingatlanok majorsági ingatlanok voltak és ezek az előadottak szerint a felperes jogelődének a visszavételi jog fentartása mellett lettek átengedve és ily körülmények között alperes az 1896. évi XXV. t.-cz. 2. §-a értelmében nem kötelezhető arra, hogy az ingatlanokat az azokat terhelő szolgáltatás megváltása mellett a felperesnek tulajdonul átengedje, még abban az esetben sem, ha ezen ingatlanok a jogviszony kitüntetése mellett telekkönyvileg osztott tulajdonul volnának is felvéve; mert a telekkönyvi rendtartás 4. §-a értelmében azon igények, melyek a volt úrbéri kap-