Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

38 2733. Azon az alapon, hogy az ingatlan vevője a szerződésben kikötött fizetési kötelezettségének nem tett eleget, hogy a megítélt vételári részlet vevő ingóiból nem nyert fedezetet, vagy hogy vevő vagyontalan, eladó nem a joghatályosan megkötött szerződés felbontását, hanem a szerződés alapján teljesítést jogosult követelni; az pedig, hogy a felek a jogügyletről felvett okiratot ideiglenes jellegűnek nyilvánították, magának a jogügyletnek hatályára befolyással nincs, hanem az okirat ideiglenességének jogszerű következménye egyedül abban áll, hogy a míg a vevő szerződési kötelezettségének meg nem felel, a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okirat kiállítását nem követelheti. Ha a vételi szerződésben a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okirat kiadásának időpontja meg nem határoztatott, vevő ily okirat kiállítását csak akkor követelheti, ha a maga részéről szerződéses kötelességének mindenekben megfelelt. A felebbezési bíróság a felek közt létrejött szerződést hatálytalannak kimondotta, ellenben a kir. Curia felpereseket keresetükkel elutasította, de alperest is elutasította viszonkeresetével, illetőleg felülvizsgálati kérelmével a következő indokolással: A felebbezési bíróság ítéletét felülvizsgálati kérelemmel az alperes támadja meg; az abban felhozott panaszok, amennyiben azok a kereset tárgyára vonatkoznak, lényegileg alaposak, míg a viszonkeresetet illetően emelt panaszoknak nincs megállható alapjuk. A felebbezési biróság ugyanis alakilag és tartalmilag valónak fogadta el, a keresethez A) alatt kivonatos másolatban, a perhez mellékelt 1906. Sp. 44. számú sommás perben pedig eredetiben 2. sz. alatt csatolt okiratot; az ideiglenes adásvételi szerződésnek czímzett emez okirat tartalma szerint pedig id. P. János a j—i 645. sz., id. P. Jánosné K. A. pedig az ugyanottani 231. sz. tjkvbe bejegyzett ingatlanaikat eladták G. Mihálynak i>6,000 K-ában megállapított vételárért azzal a kikötéssel, hogy a vételárból 200 K a 2. sz. alatti kiállításakor, vagyis 1905. évi augusztus hó 5-én