Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

•21* felperes az 1906. évi január hó 17-ik és 1906. évi június hó 25-ik napján azután alperest a teljesítésre levélileg fel is szólította, a mely levelekre alperes nem válaszolt; már pedig ezekből a tényekből jogszerűen következik, hogy a felek az illető egy évet maguk sem tekintették az ügylet olyan lényeges kikötésének, hogy ezáltal az ügylet a K. T. 355. §-ában meghatározott ügyletnek volna most már tekintendő, sőt az utólagos teljesítés helytfoghatósága és megtörténte iránt megfelelő és megegyező akaratkijelentést tettek. Ilyen körülmények között kétségtelen, hogy alperes legalább az ismételt levélbeli felhívásra tartozott volna a 25 darab részvény átadása ellenében felperesnek az 5000 koronát megfizetni; alperes pedig ezt a fentiek szerint meg nem tevén, felperesnek akkor megnyílt az igénye ahhoz, hogy a K. T. 352. §-ában meghatározott vagylagos jogok valamelyikét gyakorolja; ámde a K. T. 354. §-a szerint a szerződő felek közül a másikat csak az tartozik azonnal értesíteni, a ki teljesítés helyett kártérítést követelni vagy a szerződéstől elállani kiván; következésképen a teljesítés a jelen esetben a törvényes elévülési időn belül további értesítés nélkül követelhető, és az értesítés elmaradása vagy a teljesítés követelésénél jelentkező egyszerű késedelem az elállással jogilag nem azonos fogalom; alperes pedig azáltal, hogy felperestől nem kapott azonnal értesítést az iránt, hogy felperes teljesítés helyett kártérítést követelni vagy a szerződéstől elállani kiván, jogilag nem lehetett bizonytalanságban az iránt, hogy felperes a teljesítéshez ragaszkodik. Ezeknél fogva, felperesnek egyéb ekként tárgytalanná vált panasza mellőzésével, felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyet adni és a felebbezési bíróság ítéletének e részben megváltoztatásával alperest 25 darab illető részvénynek felperes részéről átadása ellenében 5000 koronában és mint lényegesen vesztest a S. E. 110., 168. és 204. §§-ai alapján az összes költségben el kellett marasztalni. (Kir. Curia I. G. 371/1907. 1907 szeptember 18.) 2729. Az ingatlanból való kielégítésnek tűrésében való marasztalást nem gátolja az, hogy az ingatlanra az el-