Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)
155 tel nem emelheti és a bérlő ezt a kötelező ígéretet elfogadja, akkor a bérleti szerződés a meghatározott hosszabb időtartamra megkötöttnek tekintendő abban az esetben is, ha a bérlő nem tett külön nyilatkozatot arra nézve, hogy a bérlemény a meghatározott hosszabb időtartam alatt a maga részéről sem mondható fel a lakbérleti szabályrendeletben meghatározott rövidebb időszakokban. Való ugyan, hogy a bérbeadó alperesnek a felmondás és béremelés jogáról való lemondása ahhoz a feltételhez volt kötve, hogy a felperes bérlő a negyedévi bérrészleteket pontosan fizesse, de hogy ez a feltétel a bérlemény tényleges használata alatt be nem következett volna, ezt az alperes megállapítani nem kérte, a további időben pedig ez a feltétel épen a miatt már be sem kövétkezhetik, mert a bérlet a miatt szűnt meg, hogy az alperes a házat eladta, és a felperes az új tulajdonos felmondásának engedni kényszerült. A fentiek szerint tehát az A) alatti kötelező okiratnak helyes értelme az levén, hogy a bérleli szerződés arra a meghatározott hosszabb időtartamra kötöttnek tekintendő, a mely időtartam alatt az alperes a felmondási és béremelési jogról lemondott, a kereset, a mely azon az alapon van kártérítésre irányozva, hogy az alperes a házat a bérleti időtartam letelte előtt eladta, a felperes pedig az új tulajdonos felmondásának engedni és magasabb bér mellett más helyiséget bérelni, s ott átalakításokat eszközölni kényszerült, nem volt elutasítható abból az indokból, hogy a bérleti szerződés bizonytalan időre köttetett. Minthogy pedig tényállásként megállapította a felebbezési bíróság azt, hogy a bérbeadó alperes eladta azt a házat, a melyben a felperes részéről kibérelt helyiségek vannak és az új tulajdonos a felperesnek a helyiségeket felmondván, e miatt a felperes a bérleményt a bérleti időtartam letelte előtt elhagyni kényszerült; minthogy továbbá az a bérbeadó, a kinek hibájából a bérlő a bérleményt a bérleti időtartama alatt nem használhatja, a bérlőnek ebből eredő kárát megtéríteni köteles, ennélfogva a felebbezési bíróság Ítéletének megváltoztatása mellett a bérbeadó alperes kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani. Minthogy azonban a felebbezési bíróság a kártérítés összegére nézve a tényállás megállapításába nem bocsátkozott, azt a
