Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

129 annak a közkereseti társaságnak egyik tagjára jut, és így ez a 400, illetőleg felülvizsgálati kérelmük szerint 210 korona jutalék felperes kereseti követelésébe beszámítandó. A felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy ezt a beszámítást mellőzte; mert a beszámítás alapjául felhozott fenti körülmények szerint az illető közkereseti társaság még fennállónak tekintendő és így az a vagyonilletőség, mi a közkereseti társaság tagjait kilépés vagy a társaság feloszlása esetében esetleg megilletheti, az illető tagra nézve határozott és lejárt, tehát számbavehető és beszámításra alkalmas követelésnek nem tekinthető. A tárgyalási jegyzőkönyvek és ezek mellékletei szerint az I. és III. r. alperesek azt is felhozták, hogy ők felperes részére az 1899. évi bérre 1168 kor. 78 fillért, továbbá az illető alkalmi egyesület helyett S. és L. czégnek 2566 kor. 54 fillért és a Fonciére biztosító társaságnak 114 kor. 80 fillért sajátjukból kifizettek és így ezek az összegek felperes kereseti követelésébe aránylagosan beszámitandók. A felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal sem, hogy ezt a beszámítást is mellőzte; mert a tárgyalási jegyzőkönyvek és ezek mellékletei szerint a felek között nem vitás az, hogy az I. és III. alperesek az illető alkalmi egyesület üzletkezelésében és így vagyonkezelésében mindenesetre résztvettek; ellenben ezek az alperesek nem terjesztettek elő részletes adatokat az iránt, hogy annak az üzletkezelésnek, illetőleg vagyonkezelésnek mi volt a végeredménye; már pedig e nélkül meg sem állapítható az, hogy magánál az alkalmi egyesületnél alkalmas fedezet nincs, és így ezek az alperesek azon az alapon, hogy az illető alkalmi egyesület helyett esetleg sajátjukból fizetést teljesítettek, követelhetnek-e és számszerűleg mennyiben megtérítést. Annak, hogy II. és IV. r. alperesek teljesen vagyontalanok, esetleg az lehetne jogszerű következménye, hogy a többi marasztalt alperesre a felperesi követelésből fejenként annak nem Vi, hanem VB része esnék ; az tehát, hogy a felebbezési bíróság az utóbbi megosztást mellőzte és a II. és IV. r. alpereseket is a felperesi követelés Vr—V? részében elmarasztalta, a marasztalt alperesekre nézve jogilag sérelmesnek nem tekinthető, és így az e tekintetben alperesi részről felhozott panasz tekintetbe nem vehető. Curiwi határozatok. XIII. köt. 9