Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

pereseket a fenmaradt 900 K vételár erejéig marasztalta, a kir. Cuiia pedig felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: Az alsóbirósági Ítéletek ügyállása szerint felperes az alpereseket mint néhai S. Márton örököseit az örökségükre vezethető végrehajtás terhe alatt 4990 K 62 f tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni és a felülvizsgálati eljárásban a S. E. 197. §-a szerint bizonyítékul szolgálható tárgyalási jegyzőkönyv azt tartalmazza, hogy felperes az alpereseknek az elsőbirói itélet elleni felebbezéséhez csatlakozva, a felebbviteli eljárás során azt a kérelmet terjesztette elő, hogy miután alperesek az örökségi ingatlan vagyont a per folyama alatt elidegenítették, özvegy S. Mártonné úgyis mint a kiskorú alperesek term. és törv. gyámja a kereseti követelés megfizetésére ő saját személyében köteleztessék. A felebbezési bíróság Ítélete szerint alperesek a marasztalási összeget csak a néhai S. Márton hagyatékának gyámhatósági jóváhagyással történt eladásából a kiskorú gyermekek javára fennmaradt vagyonra vezethető végrehajtás terhével tartoznak felperesnek megfizetni. Felperes a felebbezési bíróság ítéletét anyagi és eljárási jogszabály sértése miatt támadja meg felülvizsgálati kérelemmel. A felebbezési bíróság, ítéleti indokolásából kivehetőleg, a kiskorú alpereseket a kereseti követelés megfizetésére a saját személyükben azért nem marasztalta el, mert felperesnek a felebbezési tárgyaláson előterjesztett ebbeli kérelme keresetváltoztatást foglal magában és a hagyatéki ingatlanok a gyámhatóság jóváhagyásával adatván el, a vételár részben a jelzálogos hitelezők kielégítésére fordíttatott és ennélfogva tényleg örökölt vagyonnak csak a hagyatéki terhek kifizetése után a kiskorúak részére fenmaradt vételár tekinthető és ezek örökösi minőségüknél fogva csak a vételárrészlet erejéig felelősek. A felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja lényegileg tévedésen alapszik. Igaz ugyan, hogy a S. E. 148. §-a értelmében a kereset még az ellenfél beleegyezésével sem változtatható meg a felebbezési eljárás rendén, igen, de a jelen esetben keresetváltoztatásról szó nem lehet; mert a kereset jogalapját az alperesi jogelődnek a D) alatti kötelezvény rendén elvállalt fizetési kötelezettsége és a kiskorú