Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

233 hanem az 1893: XVIII. t.-czikknek a sommás eljárásra vonatkozó szabályai szerint eljárva, nem csak a kérdésben levő ingatlanok jogi természetének megállapítása felett döntött, hanem az 1896. évi XXV. t.-cz. értelmében megoldandó összes kérdésekben itélt és hasonlóan járt el a felebbezési bíróság is úgy az Ítéletét megelőzően, valamint akkor, a mikor megtámadott Ítéletével az elsőbíróság ítéletét az érdemben helybenhagyta. Miután pedig a kir. Guria 102/1903. úrb. sz. ítéletének az 1896. évi XXV. t.-cz. 14. §-ára alapított fent idézett rendelkezése következtében a már megindított megváltási eljárás mindaddig függőben tartandó, míg az úrbéri rendezési perben a majorsági zsellérbirtokoknak vitatott ingatlanok jogi természete jogerejűleg meg nem állapíttatik és ez a rendelkezés hivatalból figyelembe veendő: ugyanazért a S. E. 204. §. első bekezdése alapján az alsóbiróságok ítéletét feloldani és a S. E. 44. §-a értelmében a megváltási eljárást a kifejtetteknek megfelelően függőben tartani kellett. E határozat következtében gróf A. S. alperesnek felülvizsgálati kérelmében felhozott panaszai tárgytalanokká váltak. A perköltség viselése iránti intézkedés az eljárást befejező ítélet keretébe tartozván, a felülvizsgálati költséget a S. E. 204. §-a értelmében a kir. Guria ezúttal csak megállapította. (Kir. Guria I. G. Zs. 10/1906. 1907 január 24.) 2«08. A tartásra jogosult az ezzel a kötelezettséggel terhelt ingatlan vevőjétől a tartást természetben elfogadni rendszerint nem köteles ugyan, de ha a jogosult és kötelezett legközelebbi családtagok és a jogosult a kötelezettől a tartást hosszabb ideig elfogadta, alapos ok nélkül a tartás egyenértékét nem követelheti. A felebbezési bíróság alpereseket havi tartásban marasztalta, ellenben i kir. Guria felperest keresetével elutasította és költségben marasztalta a következő indokolással: Mindenekelőtt megjegyeztetik, hogy a per alperesekre nézve csak egységesen lévén eldönthető, a felülvizsgálati kérelem a S. E. 139. és 191. fainak rendelkezésénél fogva elsőrendű alperes részéről is előterjesztettnek volt tekintendő.