Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

231 város maga tiltotta-e el, vagy pedig az ilyen czikkek után és ilyen pontokon a vámfizetést a behozó és behajtó egyének tagadták-e meg, a per eldöntésére teljesen lényegtelen, mert akármelyik esetben is a felperesnek a vámszedés elmaradásából származtatott kártérítési igénye alaptalan. Nem bir megállható alappal a felperesnek a kereset IV. tétele alatt felhozott kártérítési igényre vonatkozólag felhozott az a panasza sem, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabály sértésével állapította meg tényállásként azt, hogy a felperes minden feltétel és korlátozás nélkül úgy állapodott meg az alperes város polgármesterével, hogy a heti vásárokon csak az eladott marhák utan szedjen vámot. Erre nézve az eljárási jogszabály megsértését a felperes abban találja, hogy az alperes város polgármestere tanuként lett kihallgatva, továbbá, hogy a polgármester és H. Géza tanú vallomása az ítéleti tényállással nincs összhangzásban és hogy H. Géza tanú vallomása mellé a felperes hivatalból is eskü alatt kihallgatandó volt volna. Ámde a felebbezési bíróság az alperes város polgármesterét tanuként jogszabály sértése nélkül hallgathatta ki, mert helytelen a felperesnek az az érvelése, hogy a perben a polgármester az ügyfél. (S. E. 87. §. 2. p. és 95. §. 3. bek.) Végül alaptalan a felperesnek a kereset VI. tétele alatti kártérítési igényre vonatkozólag felhozott az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság helytelenül értelmezte az A) alatti szerződési okirat 7. pontját és a felperest az ez alatt a tétel alatt követelt igényével jogszabály sértésével utasította el. Az A) alatti okirat 7. pontjában világosan ki van kötve, hogy a felperes sem marhajárvány, sem bármely más ok miatt meg nem tarthatott országos vagy hetivásárok elmaradása esetében kárpótlást vagy kártérítést nem követelhet. A «bármely más ok» kifejezés alatt az olyan ünnepnap is értendő, a melyen a hetivásár megtartását a törvény, vagy a törvényszerű rendelet tiltja. Minthogy az alperes város nem kötelezte magát szerződésileg a felperes irányában arra, hogy valamely okból meg nem tartható hetivásár helyett más időben hetivásár megtartásáról gondoskodni fog, azért nem sértett a felebbezési bíróság jogszabályt azzal, hogy az 1904 augusztus 20-ra vagyis a nemzeti ünnepre esett