Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

149 közt a felebbezési bíróságnak tudnia kellett, hogy a felperest az általa a lényegileg fenti okokra történt, bár általánosságban tartott utalással és addigi ügyvédjének a képviseletről lemondására hivatkozással elhalasztatni kért felebbezési tárgyaláson megjelenésben általa el nem hárítható akadály gátolta, miért is a felebbezési bíróságnak a S. E. 54. §-ának 3. pontja alapján meg kellett volna tagadnia a mulasztás következményeinek kimondását, annál inkáb, mert felperes mint igénylő az 1881 : LX. t.-cz 97. §-a értelmében, a bár vétlen mulasztás okából igazolással nem élhet. Egyidőben pedig a felebbezési bíróság arra való tekintettel, hogy a bíróság intézkedésének módjával senkit sem foszthat meg annak a lehetőségétől és attól a jogosultságától, hogy ügyének tárgyalásán a neki törvény biztosította védelmi eszközökkel korlátozás nélkül élhessen, tartozott volna hivatalból gondoskodni arról, hogy felperes a kitűzendő ujabb tárgyaláson megfelelő képviseltetésben részesüljön. Ebben a tekintetben útmutatásul szolgálhatott volna a felebbezési bíróságnak az 1899 június 16-án 27050. sz. igazs. min. rendelettel (Igazs. Közi. 1899. évf. 206. 1.) felújított 188S június 30-án 12563. sz. a. kibocsátott igazs. min. rend., a mely az 1880: XXXVII. t.-cz. 25. §-a által kiegészített 1877. XX. t.-cz. 28. §. e) pontja alapján a büntető bíróságok feladatává teszi, hogy az egy évnél hosszabb ideig tartó szabadságvesztésbüntetésre itéltnek. ha vagyona gondnoki kezelést igényel, ebből a czélból gondnokság alá helyezése végétt, illetőleg gondnok kirendelése czéljából a gyámhatóságot keressék meg. A felebbezési bíróság látván, hogy felperesnek, a ki vagyonjogot érvényesít, sem az 1877: XX. t.-cz. 28. §-ában- említett megbízottja, sem az annak hatáskörével felruházott gondnoka (id. törv. 33. §. ut. bek. és 87. §-a) nincs: hivatalból tartozott volna azt a büntető bíróságot, a mely a felperest elitélte, mulasztására figyelmeztetni és felhívni, hogy az illetékes gyámhatóságnál a felperes részére nevezendő gondnok kirendelése iránt intézkedjék, a ki felperest vagyonjogi pereiben az 1877: XX. t.-cz. 33. §-a értelmében felperestől kapott utasítás alapján képviselheti. Minthogy pedig a felebbezési bíróság mindezek mellőzésével utasította vissza felperes felebbezését: az eljárási szabályokba ütköző e határozatát feloldani és a rendelkező rész szerint határozni kellett. (Kii. Guria I. H. 35/1906. 1906 november 28. E. h.)