Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)
10£ írásbeli nyilatkozatából azt a jogi következtetést, hogy a per tárgyát tevő ingatlanok úrbéri birtokok, mert az 1871 : LIII. t.-czikknek a fenforgó esetben alkalmazandó 65. §-a értelmében úrbéri birtoknak az a telek és föld tekintendő, a mely az 1819/20. évi országos úrbéri összeírás alkalmával adózó és szolgáló ember birtokában találtatván, mint úrbéri természetű birtok a most említett összeírásba beiktatva lett s a melytől az úrbéres azóta 1848. évig országos adót fizetni s a földesúri szolgálmányokat teljesíteni tartozott. E törvényhelyre tekintettel nyilvánvaló, hogy valamely ingatlan úrbéri természetének megállapítására valamely írásbeli magánnyilatkozat alapul nem szolgálhat, hanem az úrbériség csak az idézett törvényszakaszban meghatározott tényekből következtethető, ilyen tényeket azonban a felebbezési bíróság meg nem állapított. És minthogy a felebbezési bíróság a fentebbiek szerint tényként megállapította, hogy a felperesek jogelődei a kérdésben forgó ingatlanokat már az 1848. évet megelőző időben bírták s azok után a szolgálmányokat teljesítették, ellenben nem állapította meg azt, hogy azokat a volt földesúr felperesek jogelődeinek határozott időre engedte át, sem azt, hogy az átengedés alkalmával a volt földesúr a birtokosok által is elfogadott nyilatkozatot tett arra nézve, hogy a visszavétel jogát fentartja; minthogy továbbá a felebbezési bíróság oly tényeket sem állapított meg, a melyek alapján a peres ingatlanok pusztateleknek, foglalásnak, maradványfóldnek, irtványnak, vagy telepitvénynek volnának minősíthetők: ugyanazért azok az ingatlanok feltétlenül az 1896 : XXV. t.-cz. 1. §-ában s esetleg e törvényczikk 4. §-ának 1. pontjában körülírt majorsági birtokterületek fogalma alá esnek. Tekintve azonban, hogy a felebbezési bíróság ítélete tényállása szerint a felek között vitássá vált az, hogy a belsőségen volt házat ki építette s illetőleg, hogy az kinek a tulajdona? és a felebbezési bíróság az eme vitás kérdés eldöntésére alapul szolgáló tényállást meg nem állapította, e nélkül pedig figyelemmel az 1896 : XXV. t.-cz. 4. §-ának 1. pontjára, a megválthatóság tekintetében határozni nem lehet; tekintve továbbá, hogy a megválthatóság kimondása esetében a kereseti ingatlanok birtoklásával egybekötött évi szolgálmányok és ezek értékének, valamint a váltságtőkének megállapítása is szükségessé válik, ezekbe azonban a felebbezési bíróság — a kifejtettek folytán téves jogi állás
