Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)
106 a kötvény kiállítását követőleg is keletkezendő árúhitelezésekből származó olyan követelési összeggel, mely követelés I. és II. rendű alpereseknek avagy jótállásuk mellett másoknak teljesített árúhitelezésekből fog keletkezni. Ilyen körülmények között az I. és II. rendű alperes kötelezettségének létrejötte tekintetében ezeknek az alpereseknek tagadásával szemben a bizonyítás kötelezettsége minden irányban a felperest terhelte. A felebbezési bíróság nem fogadta el bizonyítottnak azt, hogy II. rendű alperes az I. rendű alperest az A) alatti okirat jelzett felhasználására alkalmas módon meghatalmazta, hogy II. rendű alperes maga az A) alatti okirat jelzett felhasználása iránt egyébként is kijelentést tett volna és hogy II. rendű alperes felperestől árút rendelt vagy kapott avagy a felperes által az I. rendű alperesnek kiszolgáltatott 108 korona 58 fillér, M. Józsefnek kiszolgáltatott 805 korona 26 fillér és Z. Jánosnak kiszolgáltatott 272 korona 28 fillér értékű árúra nézve jótállási nyilatkozatot tett volna; e tényállás mellett tehát a II. rendű alperesnek kötelezettsége jogszerűen megállapítható nem lévén, helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, a mely szerint felperest a II. rendű alperessel szemben keresetével egészen elutasította. Az I. rendű alperes az elsőbiróság által a 168 kor. 58 fillérben részitélettel már jogerősen el van marasztalva. A felebbezési bíróság bizonyítottnak fogadta el és tényként meg is állapította, hogy I. rendű alperes az A) alatti okiratot felperes üzletvezetőjének összegileg kitöltetlenül jövőbeli kötelezettségeinek biztosítására adta át és hogy I. rendű alperes a felperes által utóbb M. Józsefnek kiszolgáltatott 805 kor. 26 fillér értékű árúra nézve jótállási nyilatkozatot tett, tehát erre nézve kötelezettséget vállalt; e tényállás mellett tehát helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, a mely szerint I. rendű alperest ebben a 805 korona 26 fillérben és ennek késedelmi kamatában egyenes adós gyanánt marasztalta; mert ez az alperes az általa aláírt A) alatti okirat tartalmával egyenes adós gyanánt kötelezte felperes javára a fizetést és a fenti tényállás szerint ez a nyilatkozata az ő akaratához képest kiterjedt minden jövőbeli kötelezettségére, tehát nyilván a jótállására mint szintén kötelezettségére is és így az a körülmény, hogy I. rendű alperes a