Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

73 2528. A közokirat csakis az abban tanúsított tények megtörténtére és az okiratba foglalt nyilatkozatok megtételére szolgál oly teljes bizonyítékul, mely mérlegelésnek nem tárgya; azonban a közjegyzői okirattal szemben az O. P. T. 887. §. rendelkezése szerint is bizonyítható, hogy az okiratnak valamely pontja színlelt és a felek igazi akaratának nem felel meg. (Erd. e.) A felebbezési biróság felperest keresetével, a kir. Curia pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: Felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felebbezési biróság az 0. P. T. 887. §-ában foglalt anyagi jogszabály megsértésével rendelte el a bizonyítást abban a kérdésben, hogy a közjegyzői okirat az abban feltüntetett vételárra nézve nem szinlelt-e és abban, vájjon a feleknek mi volt a valódi megállapodása. Ennek a panasznak nincs megállható alapja; mert a szerződést a szerződő felek egyező akarata, nem pedig a jogügylet írásba foglalása létesíti, az erről készült okirat pedig csakis a szerződés létrejöttének bizonyító eszköze, annak az esetnek a kivételével, a mikor a feleknek megállapodása, hogy a szerződést csak annak írásba foglalása esetén fogják megkötöttnek tekinteni; mivel továbbá jogszabály, hogy az okiratba fel nem vett korábbi vagy egyidejű szóbeli megállapodás csak abban az esetben hatálytalan, ha az írásbeli vagy közokirati alakot a törvény kötelezően írja elő, míg abban az esetben, mikor a felek az írásbeli vagy közokirati alakot szabadon választolták, az ily szóbeli megállapodás az okirat mellett az 0. P. T. 887. §-ának rendelkezése szerint is hatályos annyiban, a mennyiben az ennek — az 0. P. T. 914. és 915. §§-aiban foglalt magyarázó szabályok alapján — értelmezésére és arra szolgál, hogy annak segélyével az okirattal, mint bizonyító eszközzel szemben, a felek bizonyíthassák egyfelől azt, hogy a szerződésnek valamelyik pontja színlelt és a felek igazi akaratának nem felel meg, másfelől pedig azt, hogy a szerződőknek mi volt a valódi akarata. A felebbezési biróság tehát nem sértett jogszabályt, midőn