Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)
120 érvényesítésének gátló akadályát ne képezhesse, s ekként, minthogy a jogügylet minősítésének kérdése a bírósági döntés keretébe tartozik, a felperesi igény eldöntésénél közömbös az, hogy a kérdéses átruházási jogügyletet, a melynek alapján felperestől a követelésének kielégítésére szolgáló fedezeti alap elvonatott, a bíróság ajándékozási vagy kijátszásra irányuló tettnek minősítette-e? De nem bír megállható alappal alperesnek egyéb panasza sem; mert a per érdemére vonatkozóan a felülvizsgálati kérelemben felhozott ujabb körülmények a S. E. 197. §-a rendelkezésénél fogva tekintetbe vehetők nem voltak, az alperesi tanuk kihallgatásának mellőzését pedig a felebbezési bíróság indokolta, kifejtvén, hogy az azokkal bizonyíttatni czélzott körülmények, bizonyítás esetében is, már megalkotott meggyőződését meg nem változtatnák; mert továbbá alperes ki nem mutatta, hogy a felebbezési bíróságnak a ténykérdések keretébe tartozó ama megállapítása, hogy a kérdéses átruházási ügyletet felperes férje kijátszási szándékkal létesítette, valamely jogszabály megsértésével történt volna, a tekintetben pedig, hogy eme kijátszási szándékról alperesnek tudomása volt, az alperes és felperes férje közötti testvéri szoros rokoni viszonynál fogva a felebbezési bíróság által felhozott vélelem tényleg fennáll; mert továbbá igaz ugyan, hogy a kérdéses szerződéssel felperes férje alperesre csak ingatlanait ruházta át, azonban az elsőbíróság ítéletéből átvett, és a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásban az is megállapíttatott, hogy a megítélt tartásdíj behajtása czéljából felperes a férje ellen végrehajtást vezettetvén, kitűnt, hogy annak ingó vagyona nincs; és mert az átruházónak tartási kötelezettsége a közte és felperes között fennálló házassági viszonyból eredvén, az az átruházási jogügylet létesítésénél jogilag már fennállott, az pedig, hogy felperes férje ideiglenes nőtartásban jogerejüen marasztaltatott, a felebbezési bíróság által megállapítva lett. (Kir. Curia I. G. 320/1905. 1905 deczember 9.)
